< Cantiques 1 >
1 Cantique des cantiques, de Salomon.
Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Qu’il me baise des baisers de sa bouche! Car ton amour vaut mieux que le vin,
Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 Tes parfums ont une odeur suave; Ton nom est un parfum qui se répand; C’est pourquoi les jeunes filles t’aiment.
A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
4 Entraîne-moi après toi! Nous courrons! Le roi m’introduit dans ses appartements… Nous nous égaierons, nous nous réjouirons à cause de toi; Nous célébrerons ton amour plus que le vin. C’est avec raison que l’on t’aime.
Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
5 Je suis noire, mais je suis belle, filles de Jérusalem, Comme les tentes de Kédar, comme les pavillons de Salomon.
Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6 Ne prenez pas garde à mon teint noir: C’est le soleil qui m’a brûlée. Les fils de ma mère se sont irrités contre moi, Ils m’ont faite gardienne des vignes. Ma vigne, à moi, je ne l’ai pas gardée.
Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Dis-moi, ô toi que mon cœur aime, Où tu fais paître tes brebis, Où tu les fais reposer à midi; Car pourquoi serais-je comme une égarée Près des troupeaux de tes compagnons?
Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 Si tu ne le sais pas, ô la plus belle des femmes, Sors sur les traces des brebis, Et fais paître tes chevreaux Près des demeures des bergers.
Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 A ma jument qu’on attelle aux chars de Pharaon Je te compare, ô mon amie.
A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 Tes joues sont belles au milieu des colliers, Ton cou est beau au milieu des rangées de perles.
Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
11 Nous te ferons des colliers d’or, Avec des points d’argent.
Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
12 Tandis que le roi est dans son entourage, Mon nard exhale son parfum.
Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
13 Mon bien-aimé est pour moi un bouquet de myrrhe, Qui repose entre mes seins.
Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
14 Mon bien-aimé est pour moi une grappe de troëne Des vignes d’En-Guédi.
Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
15 Que tu es belle, mon amie, que tu es belle! Tes yeux sont des colombes.
Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
16 Que tu es beau, mon bien-aimé, que tu es aimable! Notre lit, c’est la verdure.
Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17 Les solives de nos maisons sont des cèdres, Nos lambris sont des cyprès.
A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.