Psaumes 94
1 Dieu des vengeances, Éternel! Dieu des vengeances, parais!
Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2 Lève-toi, juge de la terre! Rends aux superbes selon leurs œuvres!
Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3 Jusques à quand les méchants, ô Éternel! Jusques à quand les méchants triompheront-ils?
A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4 Ils discourent, ils parlent avec arrogance; Tous ceux qui font le mal se glorifient.
Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
5 Éternel! Ils écrasent ton peuple, Ils oppriment ton héritage;
A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6 Ils égorgent la veuve et l’étranger, Ils assassinent les orphelins.
Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7 Et ils disent: L’Éternel ne regarde pas, Le Dieu de Jacob ne fait pas attention!
És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8 Prenez-y garde, hommes stupides! Insensés, quand serez-vous sages?
Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9 Celui qui a planté l’oreille n’entendrait-il pas? Celui qui a formé l’œil ne verrait-il pas?
A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10 Celui qui châtie les nations ne punirait-il point, Lui qui donne à l’homme l’intelligence?
A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
11 L’Éternel connaît les pensées de l’homme, Il sait qu’elles sont vaines.
Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12 Heureux l’homme que tu châties, ô Éternel! Et que tu instruis par ta loi,
Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13 Pour le calmer aux jours du malheur, Jusqu’à ce que la fosse soit creusée pour le méchant!
Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14 Car l’Éternel ne délaisse pas son peuple, Il n’abandonne pas son héritage;
Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
15 Car le jugement sera conforme à la justice, Et tous ceux dont le cœur est droit l’approuveront.
Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
16 Qui se lèvera pour moi contre les méchants? Qui me soutiendra contre ceux qui font le mal?
Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
17 Si l’Éternel n’était pas mon secours, Mon âme serait bien vite dans la demeure du silence.
Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18 Quand je dis: Mon pied chancelle! Ta bonté, ô Éternel! Me sert d’appui.
Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19 Quand les pensées s’agitent en foule au-dedans de moi, Tes consolations réjouissent mon âme.
Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20 Les méchants te feraient-ils siéger sur leur trône, Eux qui forment des desseins iniques en dépit de la loi?
Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21 Ils se rassemblent contre la vie du juste, Et ils condamnent le sang innocent.
Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22 Mais l’Éternel est ma retraite, Mon Dieu est le rocher de mon refuge.
De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
23 Il fera retomber sur eux leur iniquité, Il les anéantira par leur méchanceté; L’Éternel, notre Dieu, les anéantira.
És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
