Psaumes 88
1 Cantique. Psaume des fils de Koré. Au chef des chantres. Pour chanter sur la flûte. Cantique d’Héman, l’Ezrachite. Éternel, Dieu de mon salut! Je crie jour et nuit devant toi.
Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
2 Que ma prière parvienne en ta présence! Prête l’oreille à mes supplications!
jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol h7585)
4 Je suis mis au rang de ceux qui descendent dans la fosse, Je suis comme un homme qui n’a plus de force.
Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
5 Je suis étendu parmi les morts, Semblable à ceux qui sont tués et couchés dans le sépulcre, A ceux dont tu n’as plus le souvenir, Et qui sont séparés de ta main.
a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
6 Tu m’as jeté dans une fosse profonde, Dans les ténèbres, dans les abîmes.
Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
7 Ta fureur s’appesantit sur moi, Et tu m’accables de tous tes flots. (Pause)
Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
8 Tu as éloigné de moi mes amis, Tu m’as rendu pour eux un objet d’horreur; Je suis enfermé et je ne puis sortir.
Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
9 Mes yeux se consument dans la souffrance; Je t’invoque tous les jours, ô Éternel! J’étends vers toi les mains.
Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
10 Est-ce pour les morts que tu fais des miracles? Les morts se lèvent-ils pour te louer? (Pause)
A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
11 Parle-t-on de ta bonté dans le sépulcre, De ta fidélité dans l’abîme?
Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
12 Tes prodiges sont-ils connus dans les ténèbres, Et ta justice dans la terre de l’oubli?
Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
13 O Éternel! J’implore ton secours, Et le matin ma prière s’élève à toi.
Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
14 Pourquoi, Éternel, repousses-tu mon âme? Pourquoi me caches-tu ta face?
Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
15 Je suis malheureux et moribond dès ma jeunesse, Je suis chargé de tes terreurs, je suis troublé.
Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
16 Tes fureurs passent sur moi, Tes terreurs m’anéantissent;
Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
17 Elles m’environnent tout le jour comme des eaux, Elles m’enveloppent toutes à la fois.
Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
18 Tu as éloigné de moi amis et compagnons; Mes intimes ont disparu.
Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
