Psaumes 74
1 Cantique d’Asaph. Pourquoi, ô Dieu! Rejettes-tu pour toujours? Pourquoi t’irrites-tu contre le troupeau de ton pâturage?
Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
2 Souviens-toi de ton peuple que tu as acquis autrefois, Que tu as racheté comme la tribu de ton héritage! Souviens-toi de la montagne de Sion, où tu faisais ta résidence;
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
3 Porte tes pas vers ces lieux constamment dévastés! L’ennemi a tout ravagé dans le sanctuaire.
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4 Tes adversaires ont rugi au milieu de ton temple; Ils ont établi pour signes leurs signes.
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
5 On les a vus, pareils à celui qui lève La cognée dans une épaisse forêt;
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
6 Et bientôt ils ont brisé toutes les sculptures, A coups de haches et de marteaux.
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
7 Ils ont mis le feu à ton sanctuaire; Ils ont abattu, profané la demeure de ton nom.
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
8 Ils disaient en leur cœur: Traitons-les tous avec violence! Ils ont brûlé dans le pays tous les lieux saints.
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9 Nous ne voyons plus nos signes; Il n’y a plus de prophète, Et personne parmi nous qui sache jusqu’à quand…
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
10 Jusqu’à quand, ô Dieu! L’oppresseur outragera-t-il, L’ennemi méprisera-t-il sans cesse ton nom?
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11 Pourquoi retires-tu ta main et ta droite? Sors-la de ton sein! Détruis!
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
12 Dieu est mon roi dès les temps anciens, Lui qui opère des délivrances au milieu de la terre.
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13 Tu as fendu la mer par ta puissance, Tu as brisé les têtes des monstres sur les eaux;
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14 Tu as écrasé la tête du crocodile, Tu l’as donné pour nourriture au peuple du désert.
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15 Tu as fait jaillir des sources et des torrents. Tu as mis à sec des fleuves qui ne tarissent point.
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16 A toi est le jour, à toi est la nuit; Tu as créé la lumière et le soleil.
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17 Tu as fixé toutes les limites de la terre, Tu as établi l’été et l’hiver.
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18 Souviens-toi que l’ennemi outrage l’Éternel, Et qu’un peuple insensé méprise ton nom!
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19 Ne livre pas aux bêtes l’âme de ta tourterelle, N’oublie pas à toujours la vie de tes malheureux!
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
20 Aie égard à l’alliance! Car les lieux sombres du pays sont pleins de repaires de brigands.
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21 Que l’opprimé ne retourne pas confus! Que le malheureux et le pauvre célèbrent ton nom!
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
22 Lève-toi, ô Dieu! Défends ta cause! Souviens-toi des outrages que te fait chaque jour l’insensé!
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23 N’oublie pas les clameurs de tes adversaires, Le tumulte sans cesse croissant de ceux qui s’élèvent contre toi!
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
