Psaumes 69
1 Au chef des chantres. Sur les lis. De David. Sauve-moi, ô Dieu! Car les eaux menacent ma vie.
A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
2 J’enfonce dans la boue, sans pouvoir me tenir; Je suis tombé dans un gouffre, et les eaux m’inondent.
Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
3 Je m’épuise à crier, mon gosier se dessèche, Mes yeux se consument, tandis que je regarde vers mon Dieu.
Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
4 Ils sont plus nombreux que les cheveux de ma tête, Ceux qui me haïssent sans cause; Ils sont puissants, ceux qui veulent me perdre, Qui sont à tort mes ennemis. Ce que je n’ai pas dérobé, il faut que je le restitue.
Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
5 O Dieu! Tu connais ma folie, Et mes fautes ne te sont point cachées.
Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
6 Que ceux qui espèrent en toi ne soient pas confus à cause de moi, Seigneur, Éternel des armées! Que ceux qui te cherchent ne soient pas dans la honte à cause de moi, Dieu d’Israël!
Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
7 Car c’est pour toi que je porte l’opprobre, Que la honte couvre mon visage;
Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
8 Je suis devenu un étranger pour mes frères, Un inconnu pour les fils de ma mère.
elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
9 Car le zèle de ta maison me dévore, Et les outrages de ceux qui t’insultent tombent sur moi.
Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
10 Je verse des larmes et je jeûne, Et c’est ce qui m’attire l’opprobre;
Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
11 Je prends un sac pour vêtement, Et je suis l’objet de leurs sarcasmes.
öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
12 Ceux qui sont assis à la porte parlent de moi, Et les buveurs de liqueurs fortes me mettent en chansons.
Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
13 Mais je t’adresse ma prière, ô Éternel! Que ce soit le temps favorable, ô Dieu, par ta grande bonté! Réponds-moi, en m’assurant ton secours!
De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
14 Retire-moi de la boue, et que je n’enfonce plus! Que je sois délivré de mes ennemis et du gouffre!
Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
15 Que les flots ne m’inondent plus, Que l’abîme ne m’engloutisse pas, Et que la fosse ne se ferme pas sur moi!
Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
16 Exauce-moi, Éternel! Car ta bonté est immense. Dans tes grandes compassions, tourne vers moi les regards,
Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
17 Et ne cache pas ta face à ton serviteur! Puisque je suis dans la détresse, hâte-toi de m’exaucer!
S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
18 Approche-toi de mon âme, délivre-la! Sauve-moi, à cause de mes ennemis!
Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
19 Tu connais mon opprobre, ma honte, mon ignominie; Tous mes adversaires sont devant toi.
Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
20 L’opprobre me brise le cœur, et je suis malade; J’attends de la pitié, mais en vain, Des consolateurs, et je n’en trouve aucun.
Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
21 Ils mettent du fiel dans ma nourriture, Et, pour apaiser ma soif, ils m’abreuvent de vinaigre.
Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
22 Que leur table soit pour eux un piège, Et un filet au sein de leur sécurité!
Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
23 Que leurs yeux s’obscurcissent et ne voient plus, Et fais continuellement chanceler leurs reins!
Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
24 Répands sur eux ta colère, Et que ton ardente fureur les atteigne!
Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
25 Que leur demeure soit dévastée, Qu’il n’y ait plus d’habitants dans leurs tentes!
Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
26 Car ils persécutent celui que tu frappes, Ils racontent les souffrances de ceux que tu blesses.
Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
27 Ajoute des iniquités à leurs iniquités, Et qu’ils n’aient point part à ta miséricorde!
Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
28 Qu’ils soient effacés du livre de vie, Et qu’ils ne soient point inscrits avec les justes!
Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
29 Moi, je suis malheureux et souffrant: O Dieu, que ton secours me relève!
Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
30 Je célébrerai le nom de Dieu par des cantiques, Je l’exalterai par des louanges.
Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
31 Cela est agréable à l’Éternel, plus qu’un taureau Avec des cornes et des sabots.
az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
32 Les malheureux le voient et se réjouissent; Vous qui cherchez Dieu, que votre cœur vive!
Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
33 Car l’Éternel écoute les pauvres, Et il ne méprise point ses captifs.
Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
34 Que les cieux et la terre le célèbrent, Les mers et tout ce qui s’y meut!
Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
35 Car Dieu sauvera Sion, et bâtira les villes de Juda; On s’y établira, et l’on en prendra possession;
mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
36 La postérité de ses serviteurs en fera son héritage, Et ceux qui aiment son nom y auront leur demeure.
és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
