Psaumes 60
1 Au chef des chantres. Sur le lis lyrique. Hymne de David, pour enseigner. Lorsqu’il fit la guerre aux Syriens de Mésopotamie et aux Syriens de Tsoba, et que Joab revint et battit dans la vallée du sel douze mille Édomites. O Dieu! tu nous as repoussés, dispersés, Tu t’es irrité: relève-nous!
A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!
2 Tu as ébranlé la terre, tu l’as déchirée: Répare ses brèches, car elle chancelle!
Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.
3 Tu as fait voir à ton peuple des choses dures, Tu nous as abreuvés d’un vin d’étourdissement.
Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.
4 Tu as donné à ceux qui te craignent une bannière, Pour qu’elle s’élève à cause de la vérité. (Pause)
Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.
5 Afin que tes bien-aimés soient délivrés, Sauve par ta droite, et exauce-nous!
Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
6 Dieu a dit dans sa sainteté: Je triompherai, Je partagerai Sichem, je mesurerai la vallée de Succoth;
Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
7 A moi Galaad, à moi Manassé; Éphraïm est le rempart de ma tête, Et Juda, mon sceptre;
Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.
8 Moab est le bassin où je me lave; Je jette mon soulier sur Édom; Pays des Philistins, pousse à mon sujet des cris de joie!
Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!
9 Qui me mènera dans la ville forte? Qui me conduira à Édom?
Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?
10 N’est-ce pas toi, ô Dieu, qui nous as repoussés, Et qui ne sortais plus, ô Dieu, avec nos armées?
Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!
11 Donne-nous du secours contre la détresse! Le secours de l’homme n’est que vanité.
Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.
12 Avec Dieu, nous ferons des exploits; Il écrasera nos ennemis.
Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.
