Psaumes 59
1 Au chef des chantres. “Ne détruis pas.” Hymne de David. Lorsque Saül envoya cerner la maison, pour le faire mourir. Mon Dieu! Délivre-moi de mes ennemis, Protège-moi contre mes adversaires!
A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Mikor Sául oda küldött és őrizték a házát, hogy megöljék. Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, támadóimtól ótalmazz engem!
2 Délivre-moi des malfaiteurs, Et sauve-moi des hommes de sang!
Ments meg a jogtalanságot cselekvőktől, és a vérontás embereitől segíts meg!
3 Car voici, ils sont aux aguets pour m’ôter la vie; Des hommes violents complotent contre moi, Sans que je sois coupable, sans que j’aie péché, ô Éternel!
Mert íme lestek lelkemre, összesereglenek ellenem erősek; se bűntettem, se vétkem nincsen, oh Örökkévaló!
4 Malgré mon innocence, ils courent, ils se préparent: Réveille-toi, viens à ma rencontre, et regarde!
Bűnöm nélkül sürögnek és készülődnek; serkenj elibém és lásd!
5 Toi, Éternel, Dieu des armées, Dieu d’Israël, Lève-toi, pour châtier toutes les nations! N’aie pitié d’aucun de ces méchants infidèles! (Pause)
És te, oh Örökkévaló, Isten, seregek ura, Izraél Istene, ébredj, megbüntetni mind a nemzeteket, ne kegyelmezz mind a jogtalan hűtelenkedőknek! Széla.
6 Ils reviennent chaque soir, ils hurlent comme des chiens, Ils font le tour de la ville.
Estére visszatérnek, mordúlnak, mint az eb, s körüljárják a várost.
7 Voici, de leur bouche ils font jaillir le mal, Des glaives sont sur leurs lèvres; Car, qui est-ce qui entend?
Íme, szót bugyogtatnak szájukkal, kardok az ajkaikon, mert ki hallja!
8 Et toi, Éternel, tu te ris d’eux, Tu te moques de toutes les nations.
Te pedig, Örökkévaló, nevetsz, rajtuk, gúnyolódol mind a nemzeteken.
9 Quelle que soit leur force, c’est en toi que j’espère, Car Dieu est ma haute retraite.
Erőm! Te rád hadd várok, mert Isten a mentsváram.
10 Mon Dieu vient au-devant de moi dans sa bonté, Dieu me fait contempler avec joie ceux qui me persécutent.
Szeretetem Istene elémbe jön, Isten néznem engedi meglesőimet.
11 Ne les tue pas, de peur que mon peuple ne l’oublie; Fais-les errer par ta puissance, et précipite-les, Seigneur, notre bouclier!
Ne öld meg őket, nehogy elfelejtse népem, bujdostasd őket hatalmaddal, és döntsd le őket, oh paizsunk, Uram.
12 Leur bouche pèche à chaque parole de leurs lèvres: Qu’ils soient pris dans leur propre orgueil! Ils ne profèrent que malédictions et mensonges.
Szájuk vétke, ajkuk szava által fogassanak meg gőgjükben, az esküdözés miatt és hazudozás miatt, melyeket mondogatnak.
13 Détruis-les, dans ta fureur, détruis-les, et qu’ils ne soient plus! Qu’ils sachent que Dieu règne sur Jacob, Jusqu’aux extrémités de la terre! (Pause)
Semmísítsd meg hévvel, semmisítsd, hogy ne legyenek; és megtudják, hogy Isten uralkodik Jákóbon a föld végeig. Széla.
14 Ils reviennent chaque soir, ils hurlent comme des chiens, Ils font le tour de la ville.
S visszatérnek estére, mordúlnak mint az eb, s hörüljárják a vá. rost.
15 Ils errent çà et là, cherchant leur nourriture, Et ils passent la nuit sans être rassasiés.
Ők bujdosnak eledel után, ha nem laknak jól, úgy kell meghálniok.
16 Et moi, je chanterai ta force; Dès le matin, je célébrerai ta bonté. Car tu es pour moi une haute retraite, Un refuge au jour de ma détresse.
Én pedig énekelem erődet, és újjongok reggelre szereteteden; mert mentsvárul voltál nekem s menedékem, a mely napon megszorultam.
17 O ma force! C’est toi que je célébrerai, Car Dieu, mon Dieu tout bon, est ma haute retraite.
Erőm, rólad hadd zengek mert Isten az én mentsváram, szeretetem Istene.
