Psaumes 57
1 Au chef des chantres. “Ne détruis pas.” Hymne de David. Lorsqu’il se réfugia dans la caverne, poursuivi par Saül. Aie pitié de moi, ô Dieu, aie pitié de moi! Car en toi mon âme cherche un refuge; Je cherche un refuge à l’ombre de tes ailes, Jusqu’à ce que les calamités soient passées.
Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
2 Je crie au Dieu Très-Haut, Au Dieu qui agit en ma faveur.
A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.
3 Il m’enverra du ciel le salut, Tandis que mon persécuteur se répand en outrages; (Pause) Dieu enverra sa bonté et sa fidélité.
Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. (Szela) Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
4 Mon âme est parmi des lions; Je suis couché au milieu de gens qui vomissent la flamme, Au milieu d’hommes qui ont pour dents la lance et les flèches, Et dont la langue est un glaive tranchant.
Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
5 Élève-toi sur les cieux, ô Dieu! Que ta gloire soit sur toute la terre!
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
6 Ils avaient tendu un filet sous mes pas: Mon âme se courbait; Ils avaient creusé une fosse devant moi: Ils y sont tombés. (Pause)
Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. (Szela)
7 Mon cœur est affermi, ô Dieu! Mon cœur est affermi; Je chanterai, je ferai retentir mes instruments.
Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
8 Réveille-toi, mon âme! Réveillez-vous, mon luth et ma harpe! Je réveillerai l’aurore.
Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
9 Je te louerai parmi les peuples, Seigneur! Je te chanterai parmi les nations.
Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
10 Car ta bonté atteint jusqu’aux cieux, Et ta fidélité jusqu’aux nues.
Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
11 Élève-toi sur les cieux, ô Dieu! Que ta gloire soit sur toute la terre!
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
