Psaumes 17
1 Prière de David. Éternel! Écoute la droiture, sois attentif à mes cris, Prête l’oreille à ma prière faite avec des lèvres sans tromperie!
Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
2 Que ma justice paraisse devant ta face, Que tes yeux contemplent mon intégrité!
A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
3 Si tu sondes mon cœur, si tu le visites la nuit, Si tu m’éprouves, tu ne trouveras rien: Ma pensée n’est pas autre que ce qui sort de ma bouche.
Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
4 A la vue des actions des hommes, fidèle à la parole de tes lèvres, Je me tiens en garde contre la voie des violents;
Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
5 Mes pas sont fermes dans tes sentiers, Mes pieds ne chancellent point.
Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
6 Je t’invoque, car tu m’exauces, ô Dieu! Incline vers moi ton oreille, écoute ma parole!
Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
7 Signale ta bonté, toi qui sauves ceux qui cherchent un refuge, Et qui par ta droite les délivres de leurs adversaires!
Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
8 Garde-moi comme la prunelle de l’œil; Protège-moi, à l’ombre de tes ailes,
Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
9 Contre les méchants qui me persécutent, Contre mes ennemis acharnés qui m’enveloppent.
A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
10 Ils ferment leurs entrailles, Ils ont à la bouche des paroles hautaines.
Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
11 Ils sont sur nos pas, déjà ils nous entourent, Ils nous épient pour nous terrasser.
Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
12 On dirait un lion avide de déchirer, Un lionceau aux aguets dans son repaire.
Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
13 Lève-toi, Éternel, marche à sa rencontre, renverse-le! Délivre-moi du méchant par ton glaive!
Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
14 Délivre-moi des hommes par ta main, Éternel, des hommes de ce monde! Leur part est dans la vie, Et tu remplis leur ventre de tes biens; Leurs enfants sont rassasiés, Et ils laissent leur superflu à leurs petits-enfants.
Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
15 Pour moi, dans mon innocence, je verrai ta face; Dès le réveil, je me rassasierai de ton image.
Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
