< Psaumes 16 >
1 Hymne de David. Garde-moi, ô Dieu! Car je cherche en toi mon refuge.
Dal Dávidtól. Őrizz engem, Örökkévaló, mert benned kerestem menedéket.
2 Je dis à l’Éternel: Tu es mon Seigneur, Tu es mon souverain bien!
Mondtam az Örökkévalónak: Uram vagy, javam nincsen rajtad kívűl.
3 Les saints qui sont dans le pays, Les hommes pieux sont l’objet de toute mon affection.
A szenteknek pedig, kik az országban vannak, és a dicsőknek, kikben egész kedvem van:
4 On multiplie les idoles, on court après les dieux étrangers: Je ne répands pas leurs libations de sang, Je ne mets pas leurs noms sur mes lèvres.
Sokasodnak azoknak fájdalmai, kik más isteneket cserélnek; nem ontom véres ontóáldozataikat és nem veszem neveiket ajkaimra.
5 L’Éternel est mon partage et mon calice; C’est toi qui m’assures mon lot;
Az Örökkévaló osztályomnak és serlegemnek része; te tartod az én sorsomat.
6 Un héritage délicieux m’est échu, Une belle possession m’est accordée.
A mérő kötelek kellemetes helyekre estek számomra; birtokom is kedves előttem.
7 Je bénis l’Éternel, mon conseiller; La nuit même mon cœur m’exhorte.
Áldom az Örökkévalót, ki nekem tanácsot adott, éjszakákon is oktattak engem veséim.
8 J’ai constamment l’Éternel sous mes yeux; Quand il est à ma droite, je ne chancelle pas.
Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam; mert jobbomon van, nem tántorgok.
9 Aussi mon cœur est dans la joie, mon esprit dans l’allégresse, Et mon corps repose en sécurité.
Annak örült szívem, és vigad méltóságom; testem is bizton lakozik.
10 Car tu ne livreras pas mon âme au séjour des morts, Tu ne permettras pas que ton bien-aimé voie la corruption. (Sheol )
Mert nem hagyod lelkemet az alvilágra, nem engeded jámborodat vermet látnia. (Sheol )
11 Tu me feras connaître le sentier de la vie; Il y a d’abondantes joies devant ta face, Des délices éternelles à ta droite.
“Tudatod velem az élet ösvényét: örömök bősége van színed előtt, kellemetesség a te jobbodban mindétig!