Psaumes 116
1 J’aime l’Éternel, car il entend Ma voix, mes supplications;
Szeretem, hogy meghallja az Örökkévaló hangomat, könyörgésemet.
2 Car il a penché son oreille vers moi; Et je l’invoquerai toute ma vie.
Azért hajlította felém fülét, s napjaimon át szólítom.
3 Les liens de la mort m’avaient environné, Et les angoisses du sépulcre m’avaient saisi; J’étais en proie à la détresse et à la douleur. (Sheol h7585)
Körülfogtak engem halálnak kötelei, és alvilágnak szorongásai értek, szorongást és bánatot értem; (Sheol h7585)
4 Mais j’invoquai le nom de l’Éternel: O Éternel, sauve mon âme!
de az Örökkévalónak nevét szólítom: oh Örökkévaló, szabadítsd meg lelkemet!
5 L’Éternel est miséricordieux et juste, Notre Dieu est plein de compassion;
Kegyelmes az Örökkévaló és igazságos, s Istenünk irgalmas.
6 L’Éternel garde les simples; J’étais malheureux, et il m’a sauvé.
Megőrzi az együgyüeket az Örökkévaló; megfogytam, de segített nekem.
7 Mon âme, retourne à ton repos, Car l’Éternel t’a fait du bien.
Térj vissza, lelkem, nyugalmadra, mert az Örökkévaló jót végzett rajtad!
8 Oui, tu as délivré mon âme de la mort, Mes yeux des larmes, Mes pieds de la chute.
Bizony, megmentetted lelkemet a haláltól, szememet a könytől, lábamat a taszitástól.
9 Je marcherai devant l’Éternel, Sur la terre des vivants.
Járhatek az Örökkévaló előtt az élők országaiban.
10 J’avais confiance, lorsque je disais: Je suis bien malheureux!
Én hiszek, midőn így szólok: sanyarogtam én nagyon.
11 Je disais dans mon angoisse: Tout homme est trompeur.
Mondtam én elhamarkodásomban: az ember mind hazug.
12 Comment rendrai-je à l’Éternel Tous ses bienfaits envers moi?
Mivel viszonozzam az Örökkévalónak mind a jótéteményeit én irántam?
13 J’élèverai la coupe des délivrances, Et j’invoquerai le nom de l’Éternel;
Segítségnek serlegét emelem s az Örökkévalónak nevét szólítom.
14 J’accomplirai mes vœux envers l’Éternel, En présence de tout son peuple.
Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
15 Elle a du prix aux yeux de l’Éternel, La mort de ceux qui l’aiment.
Drága az Örökkévalónak szemeiben jámborainak a halála.
16 Écoute-moi, ô Éternel! Car je suis ton serviteur, Ton serviteur, fils de ta servante. Tu as détaché mes liens.
Oh Örökkévaló – mert szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia, megoldottad kötelékeimet.
17 Je t’offrirai un sacrifice d’actions de grâces, Et j’invoquerai le nom de l’Éternel;
Neked áldozom hálának áldozatát, s az Örökkévaló nevét szólítom.
18 J’accomplirai mes vœux envers l’Éternel, En présence de tout son peuple,
Fogadásaimat megfizetem az Örökkévalónak, előtte bizony egész népének.
19 Dans les parvis de la maison de l’Éternel, Au milieu de toi, Jérusalem! Louez l’Éternel!
Az Örökkévaló házának udvaraiban, közepedben, oh Jeruzsálem! Hallelúja!
