Psaumes 107
1 Louez l’Éternel, car il est bon, Car sa miséricorde dure à toujours!
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Qu’ainsi disent les rachetés de l’Éternel, Ceux qu’il a délivrés de la main de l’ennemi,
Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
3 Et qu’il a rassemblés de tous les pays, De l’orient et de l’occident, du nord et de la mer!
És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
4 Ils erraient dans le désert, ils marchaient dans la solitude, Sans trouver une ville où ils pussent habiter.
Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5 Ils souffraient de la faim et de la soif; Leur âme était languissante.
Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6 Dans leur détresse, ils crièrent à l’Éternel, Et il les délivra de leurs angoisses;
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
7 Il les conduisit par le droit chemin, Pour qu’ils arrivassent dans une ville habitable.
És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8 Qu’ils louent l’Éternel pour sa bonté, Et pour ses merveilles en faveur des fils de l’homme!
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
9 Car il a satisfait l’âme altérée, Il a comblé de biens l’âme affamée.
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
10 Ceux qui avaient pour demeure les ténèbres et l’ombre de la mort Vivaient captifs dans la misère et dans les chaînes,
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11 Parce qu’ils s’étaient révoltés contre les paroles de Dieu, Parce qu’ils avaient méprisé le conseil du Très-Haut.
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12 Il humilia leur cœur par la souffrance; Ils succombèrent, et personne ne les secourut.
Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13 Dans leur détresse, ils crièrent à l’Éternel, Et il les délivra de leurs angoisses;
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
14 Il les fit sortir des ténèbres et de l’ombre de la mort, Et il rompit leurs liens.
Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15 Qu’ils louent l’Éternel pour sa bonté, Et pour ses merveilles en faveur des fils de l’homme!
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
16 Car il a brisé les portes d’airain, Il a rompu les verrous de fer.
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17 Les insensés, par leur conduite coupable Et par leurs iniquités, s’étaient rendus malheureux.
A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
18 Leur âme avait en horreur toute nourriture, Et ils touchaient aux portes de la mort.
Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19 Dans leur détresse, ils crièrent à l’Éternel, Et il les délivra de leurs angoisses;
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
20 Il envoya sa parole et les guérit, Il les fit échapper de la fosse.
Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
21 Qu’ils louent l’Éternel pour sa bonté, Et pour ses merveilles en faveur des fils de l’homme!
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
22 Qu’ils offrent des sacrifices d’actions de grâces, Et qu’ils publient ses œuvres avec des cris de joie!
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
23 Ceux qui étaient descendus sur la mer dans des navires, Et qui travaillaient sur les grandes eaux,
A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
24 Ceux-là virent les œuvres de l’Éternel Et ses merveilles au milieu de l’abîme.
Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
25 Il dit, et il fit souffler la tempête, Qui souleva les flots de la mer.
Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26 Ils montaient vers les cieux, ils descendaient dans l’abîme; Leur âme était éperdue en face du danger;
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27 Saisis de vertige, ils chancelaient comme un homme ivre, Et toute leur habileté était anéantie.
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28 Dans leur détresse, ils crièrent à l’Éternel, Et il les délivra de leurs angoisses;
De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
29 Il arrêta la tempête, ramena le calme, Et les ondes se turent.
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30 Ils se réjouirent de ce qu’elles s’étaient apaisées, Et l’Éternel les conduisit au port désiré.
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
31 Qu’ils louent l’Éternel pour sa bonté, Et pour ses merveilles en faveur des fils de l’homme!
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
32 Qu’ils l’exaltent dans l’assemblée du peuple, Et qu’ils le célèbrent dans la réunion des anciens!
És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
33 Il change les fleuves en désert, Et les sources d’eaux en terre desséchée,
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34 Le pays fertile en pays salé, A cause de la méchanceté de ses habitants.
Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35 Il change le désert en étang, Et la terre aride en sources d’eaux,
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36 Et il y établit ceux qui sont affamés. Ils fondent une ville pour l’habiter;
És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
37 Ils ensemencent des champs, plantent des vignes, Et ils en recueillent les produits.
És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38 Il les bénit, et ils deviennent très nombreux, Et il ne diminue point leur bétail.
És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39 Sont-ils amoindris et humiliés Par l’oppression, le malheur et la souffrance;
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
40 Verse-t-il le mépris sur les grands, Les fait-il errer dans des déserts sans chemin,
Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
41 Il relève l’indigent et le délivre de la misère, Il multiplie les familles comme des troupeaux.
De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42 Les hommes droits le voient et se réjouissent, Mais toute iniquité ferme la bouche.
Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
43 Que celui qui est sage prenne garde à ces choses, Et qu’il soit attentif aux bontés de l’Éternel.
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
