Psaumes 104

1 Mon âme, bénis l’Éternel! Éternel, mon Dieu, tu es infiniment grand! Tu es revêtu d’éclat et de magnificence!

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

2 Il s’enveloppe de lumière comme d’un manteau; Il étend les cieux comme un pavillon.

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

3 Il forme avec les eaux le faîte de sa demeure; Il prend les nuées pour son char, Il s’avance sur les ailes du vent.

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

4 Il fait des vents ses messagers, Des flammes de feu ses serviteurs.

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

5 Il a établi la terre sur ses fondements, Elle ne sera jamais ébranlée.

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

6 Tu l’avais couverte de l’abîme comme d’un vêtement, Les eaux s’arrêtaient sur les montagnes;

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

7 Elles ont fui devant ta menace, Elles se sont précipitées à la voix de ton tonnerre.

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

8 Des montagnes se sont élevées, des vallées se sont abaissées, Au lieu que tu leur avais fixé.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

9 Tu as posé une limite que les eaux ne doivent point franchir, Afin qu’elles ne reviennent plus couvrir la terre.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

10 Il conduit les sources dans des torrents Qui coulent entre les montagnes.

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

11 Elles abreuvent tous les animaux des champs; Les ânes sauvages y étanchent leur soif.

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

12 Les oiseaux du ciel habitent sur leurs bords, Et font résonner leur voix parmi les rameaux.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

13 De sa haute demeure, il arrose les montagnes; La terre est rassasiée du fruit de tes œuvres.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

14 Il fait germer l’herbe pour le bétail, Et les plantes pour les besoins de l’homme, Afin que la terre produise de la nourriture,

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

15 Le vin qui réjouit le cœur de l’homme, Et fait plus que l’huile resplendir son visage, Et le pain qui soutient le cœur de l’homme.

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

16 Les arbres de l’Éternel se rassasient, Les cèdres du Liban, qu’il a plantés.

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

17 C’est là que les oiseaux font leurs nids; La cigogne a sa demeure dans les cyprès,

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

18 Les montagnes élevées sont pour les boucs sauvages, Les rochers servent de retraite aux damans.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

19 Il a fait la lune pour marquer les temps; Le soleil sait quand il doit se coucher.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

20 Tu amènes les ténèbres, et il est nuit: Alors tous les animaux des forêts sont en mouvement;

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

21 Les lionceaux rugissent après la proie, Et demandent à Dieu leur nourriture.

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

22 Le soleil se lève: ils se retirent, Et se couchent dans leurs tanières.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

23 L’homme sort pour se rendre à son ouvrage, Et à son travail, jusqu’au soir.

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

24 Que tes œuvres sont en grand nombre, ô Éternel! Tu les as toutes faites avec sagesse. La terre est remplie de tes biens.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

25 Voici la grande et vaste mer: Là se meuvent sans nombre Des animaux petits et grands;

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

26 Là se promènent les navires, Et ce léviathan que tu as formé pour se jouer dans les flots.

Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

27 Tous ces animaux espèrent en toi, Pour que tu leur donnes la nourriture en son temps.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

28 Tu la leur donnes, et ils la recueillent; Tu ouvres ta main, et ils se rassasient de biens.

Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

29 Tu caches ta face: ils sont tremblants; Tu leur retires le souffle: ils expirent, Et retournent dans leur poussière.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

30 Tu envoies ton souffle: ils sont créés, Et tu renouvelles la face de la terre.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

31 Que la gloire de l’Éternel subsiste à jamais! Que l’Éternel se réjouisse de ses œuvres!

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

32 Il regarde la terre, et elle tremble; Il touche les montagnes, et elles sont fumantes.

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

33 Je chanterai l’Éternel tant que je vivrai, Je célébrerai mon Dieu tant que j’existerai.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

34 Que mes paroles lui soient agréables! Je veux me réjouir en l’Éternel.

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

35 Que les pécheurs disparaissent de la terre, Et que les méchants ne soient plus! Mon âme, bénis l’Éternel! Louez l’Éternel!

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!