Psaumes 102
1 Prière d’un malheureux, lorsqu’il est abattu et qu’il répand sa plainte devant l’Éternel. Éternel, écoute ma prière, Et que mon cri parvienne jusqu’à toi!
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Ne me cache pas ta face au jour de ma détresse! Incline vers moi ton oreille quand je crie! Hâte-toi de m’exaucer!
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 Car mes jours s’évanouissent en fumée, Et mes os sont enflammés comme un tison.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Mon cœur est frappé et se dessèche comme l’herbe; J’oublie même de manger mon pain.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 Mes gémissements sont tels Que mes os s’attachent à ma chair.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 Je ressemble au pélican du désert, Je suis comme le chat-huant des ruines;
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 Je n’ai plus de sommeil, et je suis Comme l’oiseau solitaire sur un toit.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 Chaque jour mes ennemis m’outragent, Et c’est par moi que jurent mes adversaires en fureur.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Je mange la poussière au lieu de pain, Et je mêle des larmes à ma boisson,
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 A cause de ta colère et de ta fureur; Car tu m’as soulevé et jeté au loin.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Mes jours sont comme l’ombre à son déclin, Et je me dessèche comme l’herbe.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 Mais toi, Éternel! Tu règnes à perpétuité, Et ta mémoire dure de génération en génération.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Tu te lèveras, tu auras pitié de Sion; Car le temps d’avoir pitié d’elle, Le temps fixé est à son terme;
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 Car tes serviteurs en aiment les pierres, Ils en chérissent la poussière.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 Alors les nations craindront le nom de l’Éternel, Et tous les rois de la terre ta gloire.
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 Oui, l’Éternel rebâtira Sion, Il se montrera dans sa gloire.
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 Il est attentif à la prière du misérable, Il ne dédaigne pas sa prière.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 Que cela soit écrit pour la génération future, Et que le peuple qui sera créé célèbre l’Éternel!
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 Car il regarde du lieu élevé de sa sainteté; Du haut des cieux l’Éternel regarde sur la terre,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 Pour écouter les gémissements des captifs, Pour délivrer ceux qui vont périr,
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 Afin qu’ils publient dans Sion le nom de l’Éternel, Et ses louanges dans Jérusalem,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 Quand tous les peuples s’assembleront, Et tous les royaumes, pour servir l’Éternel.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Il a brisé ma force dans la route, Il a abrégé mes jours.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 Je dis: Mon Dieu, ne m’enlève pas au milieu de mes jours, Toi, dont les années durent éternellement!
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Tu as anciennement fondé la terre, Et les cieux sont l’ouvrage de tes mains.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 Ils périront, mais tu subsisteras; Ils s’useront tous comme un vêtement; Tu les changeras comme un habit, et ils seront changés.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 Mais toi, tu restes le même, Et tes années ne finiront point.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 Les fils de tes serviteurs habiteront leur pays, Et leur postérité s’affermira devant toi.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
