Psaumes 10
1 Pourquoi, ô Éternel! Te tiens-tu éloigné? Pourquoi te caches-tu au temps de la détresse?
Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 Le méchant dans son orgueil poursuit les malheureux, Ils sont victimes des trames qu’il a conçues.
A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
3 Car le méchant se glorifie de sa convoitise, Et le ravisseur outrage, méprise l’Éternel.
Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
4 Le méchant dit avec arrogance: Il ne punit pas! Il n’y a point de Dieu! Voilà toutes ses pensées.
A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
5 Ses voies réussissent en tout temps; Tes jugements sont trop élevés pour l’atteindre, Il souffle contre tous ses adversaires.
Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
6 Il dit en son cœur: Je ne chancelle pas, Je suis pour toujours à l’abri du malheur!
Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem esem bajba.
7 Sa bouche est pleine de malédictions, de tromperies et de fraudes; Il y a sous sa langue de la malice et de l’iniquité.
Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
8 Il se tient en embuscade près des villages, Il assassine l’innocent dans des lieux écartés; Ses yeux épient le malheureux.
Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
9 Il est aux aguets dans sa retraite, comme le lion dans sa tanière, Il est aux aguets pour surprendre le malheureux; Il le surprend et l’attire dans son filet.
Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
10 Il se courbe, il se baisse, Et les misérables tombent dans ses griffes.
Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
11 Il dit en son cœur: Dieu oublie! Il cache sa face, il ne regarde jamais!
Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
12 Lève-toi, Éternel! Ô Dieu, lève ta main! N’oublie pas les malheureux!
Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
13 Pourquoi le méchant méprise-t-il Dieu? Pourquoi dit-il en son cœur: Tu ne punis pas?
Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta.
14 Tu regardes cependant, car tu vois la peine et la souffrance, Pour prendre en main leur cause; C’est à toi que s’abandonne le malheureux, C’est toi qui viens en aide à l’orphelin.
Te látod ezt, mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
15 Brise le bras du méchant, Punis ses iniquités, et qu’il disparaisse à tes yeux!
Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
16 L’Éternel est roi à toujours et à perpétuité; Les nations sont exterminées de son pays.
Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
17 Tu entends les vœux de ceux qui souffrent, ô Éternel! Tu affermis leur cœur; tu prêtes l’oreille
A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
18 Pour rendre justice à l’orphelin et à l’opprimé, Afin que l’homme tiré de la terre cesse d’inspirer l’effroi.
Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
