Proverbes 9
1 La sagesse a bâti sa maison, Elle a taillé ses sept colonnes.
Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
2 Elle a égorgé ses victimes, mêlé son vin, Et dressé sa table.
Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
3 Elle a envoyé ses servantes, elle crie Sur le sommet des hauteurs de la ville:
Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
4 Que celui qui est stupide entre ici! Elle dit à ceux qui sont dépourvus de sens:
Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja:
5 Venez, mangez de mon pain, Et buvez du vin que j’ai mêlé;
Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
6 Quittez la stupidité, et vous vivrez, Et marchez dans la voie de l’intelligence!
Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
7 Celui qui reprend le moqueur s’attire le dédain, Et celui qui corrige le méchant reçoit un outrage.
A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
8 Ne reprends pas le moqueur, de crainte qu’il ne te haïsse; Reprends le sage, et il t’aimera.
Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
9 Donne au sage, et il deviendra plus sage; Instruis le juste, et il augmentera son savoir.
Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
10 Le commencement de la sagesse, c’est la crainte de l’Éternel; Et la science des saints, c’est l’intelligence.
A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
11 C’est par moi que tes jours se multiplieront, Et que les années de ta vie augmenteront.
Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
12 Si tu es sage, tu es sage pour toi; Si tu es moqueur, tu en porteras seul la peine.
Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
13 La folie est une femme bruyante, Stupide et ne sachant rien.
Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
14 Elle s’assied à l’entrée de sa maison, Sur un siège, dans les hauteurs de la ville,
És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
15 Pour crier aux passants, Qui vont droit leur chemin:
Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
16 Que celui qui est stupide entre ici! Elle dit à celui qui est dépourvu de sens:
Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja:
17 Les eaux dérobées sont douces, Et le pain du mystère est agréable!
A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
