Proverbes 5
1 Mon fils, sois attentif à ma sagesse, Prête l’oreille à mon intelligence,
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 Afin que tu conserves la réflexion, Et que tes lèvres gardent la connaissance.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 Car les lèvres de l’étrangère distillent le miel, Et son palais est plus doux que l’huile;
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 Mais à la fin elle est amère comme l’absinthe, Aiguë comme un glaive à deux tranchants.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 Afin de ne pas considérer le chemin de la vie, Elle est errante dans ses voies, elle ne sait où elle va.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 Et maintenant, mes fils, écoutez-moi, Et ne vous écartez pas des paroles de ma bouche.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Éloigne-toi du chemin qui conduit chez elle, Et ne t’approche pas de la porte de sa maison,
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 De peur que tu ne livres ta vigueur à d’autres, Et tes années à un homme cruel;
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 De peur que des étrangers ne se rassasient de ton bien, Et du produit de ton travail dans la maison d’autrui;
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 De peur que tu ne gémisses, près de ta fin, Quand ta chair et ton corps se consumeront,
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 Et que tu ne dises: Comment donc ai-je pu haïr la correction, Et comment mon cœur a-t-il dédaigné la réprimande?
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 Comment ai-je pu ne pas écouter la voix de mes maîtres, Ne pas prêter l’oreille à ceux qui m’instruisaient?
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 Peu s’en est fallu que je n’aie éprouvé tous les malheurs Au milieu du peuple et de l’assemblée.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Bois les eaux de ta citerne, Les eaux qui sortent de ton puits.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Tes sources doivent-elles se répandre au-dehors? Tes ruisseaux doivent ils couler sur les places publiques?
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Qu’ils soient pour toi seul, Et non pour des étrangers avec toi.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Que ta source soit bénie, Et fais ta joie de la femme de ta jeunesse,
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 Biche des amours, gazelle pleine de grâce: Sois en tout temps enivré de ses charmes, Sans cesse épris de son amour.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 Et pourquoi, mon fils, serais-tu épris d’une étrangère, Et embrasserais-tu le sein d’une inconnue?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 Car les voies de l’homme sont devant les yeux de l’Éternel, Qui observe tous ses sentiers.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 Le méchant est pris dans ses propres iniquités, Il est saisi par les liens de son péché.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 Il mourra faute d’instruction, Il chancellera par l’excès de sa folie.
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
