Proverbes 5
1 Mon fils, sois attentif à ma sagesse, Prête l’oreille à mon intelligence,
Fiam, bölcsességemre figyelj, értelmemre hajtsad füledet,
2 Afin que tu conserves la réflexion, Et que tes lèvres gardent la connaissance.
hogy megőrizd a meggondolást s a tudást óvják meg az ajkaid.
3 Car les lèvres de l’étrangère distillent le miel, Et son palais est plus doux que l’huile;
Mert színméztől csepegnek az idegen nőnek ajkai és ínye simább az olajnál;
4 Mais à la fin elle est amère comme l’absinthe, Aiguë comme un glaive à deux tranchants.
de a vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
Lábai halálra szállnak le, az alvilágot tartják léptei; (Sheol h7585)
6 Afin de ne pas considérer le chemin de la vie, Elle est errante dans ses voies, elle ne sait où elle va.
az élet ösvényeit nehogy mérlegelje, tétováztak nyomdokai, a nélkül hogy tudná.
7 Et maintenant, mes fils, écoutez-moi, Et ne vous écartez pas des paroles de ma bouche.
Most pedig, fiúk, hallgassatok reám, s ne térjetek el szájam mondásaitól!
8 Éloigne-toi du chemin qui conduit chez elle, Et ne t’approche pas de la porte de sa maison,
Távol tartsd tőle útadat, s ne közeledjél háza bejáratához.
9 De peur que tu ne livres ta vigueur à d’autres, Et tes années à un homme cruel;
Nehogy másoknak adjad díszedet és esztendőidet a kegyetlennek;
10 De peur que des étrangers ne se rassasient de ton bien, Et du produit de ton travail dans la maison d’autrui;
nehogy idegenek lakjanak jól erőddel és fáradalmaiddal idegen ember házában.
11 De peur que tu ne gémisses, près de ta fin, Quand ta chair et ton corps se consumeront,
Sóhajtasz majd végeden, midőn elfogy tested és húsod,
12 Et que tu ne dises: Comment donc ai-je pu haïr la correction, Et comment mon cœur a-t-il dédaigné la réprimande?
és azt mondod: mint gyűlöltem az oktatást s a feddést megvetette szívem,
13 Comment ai-je pu ne pas écouter la voix de mes maîtres, Ne pas prêter l’oreille à ceux qui m’instruisaient?
és nem hallgattam oktatóim szavára s tanítóim felé nem hajtottam fülemet!
14 Peu s’en est fallu que je n’aie éprouvé tous les malheurs Au milieu du peuple et de l’assemblée.
Kevés híján benn voltam minden bajban, gyülekezet és község közepette!
15 Bois les eaux de ta citerne, Les eaux qui sortent de ton puits.
Igyál vizet saját vermedből és folyóvizet saját kutadból.
16 Tes sources doivent-elles se répandre au-dehors? Tes ruisseaux doivent ils couler sur les places publiques?
Az utczára omoljanak forrásaid, a piaczokra vízpatakok?
17 Qu’ils soient pour toi seul, Et non pour des étrangers avec toi.
Legyenek egyedül a tieid s nem idegenekéi veled együtt.
18 Que ta source soit bénie, Et fais ta joie de la femme de ta jeunesse,
Legyen a te kútfőd áldott s örülj ifjúkorod feleségével.
19 Biche des amours, gazelle pleine de grâce: Sois en tout temps enivré de ses charmes, Sans cesse épris de son amour.
Szerelmetes őzike, kedves zerge: emlői ittasítsanak minden időben, szerelmében mámorosodjál mindig;
20 Et pourquoi, mon fils, serais-tu épris d’une étrangère, Et embrasserais-tu le sein d’une inconnue?
hisz miért mámorosodnál, fiam, idegen nővel s ölelnéd más asszonynak keblét?
21 Car les voies de l’homme sont devant les yeux de l’Éternel, Qui observe tous ses sentiers.
Mert az Örökkévaló szemei előtt vannak a férfi útjai s mind a nyomdokait mérlegeli.
22 Le méchant est pris dans ses propres iniquités, Il est saisi par les liens de son péché.
Bűnei megfogják a gonoszt és vétke kötelékeivel fogva tartatik.
23 Il mourra faute d’instruction, Il chancellera par l’excès de sa folie.
Ő meg fog halni oktatás híján s oktalanságának nagyságában eltévelyeg.
