Lamentations 5
1 Souviens-toi, Éternel, de ce qui nous est arrivé! Regarde, vois notre opprobre!
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Notre héritage a passé à des étrangers, Nos maisons à des inconnus.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Nous sommes orphelins, sans père; Nos mères sont comme des veuves.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Nous buvons notre eau à prix d’argent, Nous payons notre bois.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Nous sommes poursuivis, le joug sur le cou; Nous sommes épuisés, nous n’avons point de repos.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Nous avons tendu la main vers l’Égypte, vers l’Assyrie, Pour nous rassasier de pain.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Nos pères ont péché, ils ne sont plus, Et c’est nous qui portons la peine de leurs iniquités.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Des esclaves dominent sur nous, Et personne ne nous délivre de leurs mains.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 Nous cherchons notre pain au péril de notre vie, Devant l’épée du désert.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Notre peau est brûlante comme un four, Par l’ardeur de la faim.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Ils ont déshonoré les femmes dans Sion, Les vierges dans les villes de Juda.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Des chefs ont été pendus par leurs mains; La personne des vieillards n’a pas été respectée.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Les jeunes hommes ont porté la meule, Les enfants chancelaient sous des fardeaux de bois.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Les vieillards ne vont plus à la porte, Les jeunes hommes ont cessé leurs chants.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 La joie a disparu de nos cœurs, Le deuil a remplacé nos danses.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 La couronne de notre tête est tombée! Malheur à nous, parce que nous avons péché!
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Si notre cœur est souffrant, Si nos yeux sont obscurcis,
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 C’est que la montagne de Sion est ravagée, C’est que les renards s’y promènent.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Toi, l’Éternel, tu règnes à jamais; Ton trône subsiste de génération en génération.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Pourquoi nous oublierais-tu pour toujours, Nous abandonnerais-tu pour de longues années?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Fais-nous revenir vers toi, ô Éternel, et nous reviendrons! Donne-nous encore des jours comme ceux d’autrefois!
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Nous aurais-tu entièrement rejetés, Et t’irriterais-tu contre nous jusqu’à l’excès?
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
