Lamentations 3
1 Je suis l’homme qui a vu la misère Sous la verge de sa fureur.
Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
2 Il m’a conduit, mené dans les ténèbres, Et non dans la lumière.
Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
3 Contre moi il tourne et retourne sa main Tout le jour.
Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
4 Il a fait dépérir ma chair et ma peau, Il a brisé mes os.
Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Il a bâti autour de moi, Il m’a environné de poison et de douleur.
Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
6 Il me fait habiter dans les ténèbres, Comme ceux qui sont morts dès longtemps.
Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
7 Il m’a entouré d’un mur, pour que je ne sorte pas; Il m’a donné de pesantes chaînes.
Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
8 J’ai beau crier et implorer du secours, Il ne laisse pas accès à ma prière.
Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
9 Il a fermé mon chemin avec des pierres de taille, Il a détruit mes sentiers.
Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
10 Il a été pour moi un ours en embuscade, Un lion dans un lieu caché.
Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
11 Il a détourné mes voies, il m’a déchiré, Il m’a jeté dans la désolation.
Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
12 Il a tendu son arc, et il m’a placé Comme un but pour sa flèche.
Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
13 Il a fait entrer dans mes reins Les traits de son carquois.
Bevitte veséimbe tegzének fiait.
14 Je suis pour tout mon peuple un objet de raillerie, Chaque jour l’objet de leurs chansons.
Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
15 Il m’a rassasié d’amertume, Il m’a enivré d’absinthe.
Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
16 Il a brisé mes dents avec des cailloux, Il m’a couvert de cendre.
Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
17 Tu m’as enlevé la paix; Je ne connais plus le bonheur.
Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
18 Et j’ai dit: Ma force est perdue, Je n’ai plus d’espérance en l’Éternel!
S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
19 Quand je pense à ma détresse et à ma misère, A l’absinthe et au poison;
Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
20 Quand mon âme s’en souvient, Elle est abattue au-dedans de moi.
Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
21 Voici ce que je veux repasser en mon cœur, Ce qui me donnera de l’espérance.
Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
22 Les bontés de l’Éternel ne sont pas épuisées, Ses compassions ne sont pas à leur terme;
Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
23 Elles se renouvellent chaque matin. Oh! Que ta fidélité est grande!
Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
24 L’Éternel est mon partage, dit mon âme; C’est pourquoi je veux espérer en lui.
Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
25 L’Éternel a de la bonté pour qui espère en lui, Pour l’âme qui le cherche.
Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
26 Il est bon d’attendre en silence Le secours de l’Éternel.
Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
27 Il est bon pour l’homme De porter le joug dans sa jeunesse.
Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
28 Il se tiendra solitaire et silencieux, Parce que l’Éternel le lui impose;
Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
29 Il mettra sa bouche dans la poussière, Sans perdre toute espérance;
Porba tegye száját – hátha van remény.
30 Il présentera la joue à celui qui le frappe, Il se rassasiera d’opprobres.
Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
31 Car le Seigneur Ne rejette pas à toujours.
Mert nem vet el örökre az Úr.
32 Mais, lorsqu’il afflige, Il a compassion selon sa grande miséricorde;
Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
33 Car ce n’est pas volontiers qu’il humilie Et qu’il afflige les enfants des hommes.
Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
34 Quand on foule aux pieds Tous les captifs du pays,
hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
35 Quand on viole la justice humaine A la face du Très-Haut,
hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
36 Quand on fait tort à autrui dans sa cause, Le Seigneur ne le voit-il pas?
hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
37 Qui dira qu’une chose arrive, Sans que le Seigneur l’ait ordonnée?
Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
38 N’est-ce pas de la volonté du Très-Haut que viennent Les maux et les biens?
A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
39 Pourquoi l’homme vivant se plaindrait-il? Que chacun se plaigne de ses propres péchés.
Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
40 Recherchons nos voies et sondons, Et retournons à l’Éternel;
Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
41 Élevons nos cœurs et nos mains Vers Dieu qui est au ciel:
Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
42 Nous avons péché, nous avons été rebelles! Tu n’as point pardonné!
Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
43 Tu t’es caché dans ta colère, et tu nous as poursuivis; Tu as tué sans miséricorde;
Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
44 Tu t’es enveloppé d’un nuage, Pour fermer accès à la prière.
Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
45 Tu nous as rendus un objet de mépris et de dédain Au milieu des peuples.
Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
46 Ils ouvrent la bouche contre nous, Tous ceux qui sont nos ennemis.
Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
47 Notre partage a été la terreur et la fosse, Le ravage et la ruine.
Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
48 Des torrents d’eau coulent de mes yeux, A cause de la ruine de la fille de mon peuple.
Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
49 Mon œil fond en larmes, sans repos, Sans relâche,
Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
50 Jusqu’à ce que l’Éternel regarde et voie Du haut des cieux;
míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
51 Mon œil me fait souffrir, A cause de toutes les filles de ma ville.
Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
52 Ils m’ont donné la chasse comme à un oiseau, Ceux qui sont à tort mes ennemis.
Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
53 Ils ont voulu anéantir ma vie dans une fosse, Et ils ont jeté des pierres sur moi.
Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
54 Les eaux ont inondé ma tête; Je disais: Je suis perdu!
Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
55 J’ai invoqué ton nom, ô Éternel, Du fond de la fosse.
Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
56 Tu as entendu ma voix: Ne ferme pas l’oreille à mes soupirs, à mes cris!
Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
57 Au jour où je t’ai invoqué, tu t’es approché, Tu as dit: Ne crains pas!
Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
58 Seigneur, tu as défendu la cause de mon âme, Tu as racheté ma vie.
Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
59 Éternel, tu as vu ce qu’on m’a fait souffrir: Rends-moi justice!
Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
60 Tu as vu toutes leurs vengeances, Tous leurs complots contre moi.
Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
61 Éternel, tu as entendu leurs outrages, Tous leurs complots contre moi,
Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
62 Les discours de mes adversaires, et les projets Qu’ils formaient chaque jour contre moi.
Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
63 Regarde quand ils sont assis et quand ils se lèvent: Je suis l’objet de leurs chansons.
Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
64 Tu leur donneras un salaire, ô Éternel, Selon l’œuvre de leurs mains;
Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
65 Tu les livreras à l’endurcissement de leur cœur, A ta malédiction contre eux;
Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
66 Tu les poursuivras dans ta colère, et tu les extermineras De dessous les cieux, ô Éternel!
Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
