Job 9
1 Job prit la parole et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Je sais bien qu’il en est ainsi; Comment l’homme serait-il juste devant Dieu?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 S’il voulait contester avec lui, Sur mille choses il ne pourrait répondre à une seule.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 A lui la sagesse et la toute-puissance: Qui lui résisterait impunément?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 Il transporte soudain les montagnes, Il les renverse dans sa colère.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 Il secoue la terre sur sa base, Et ses colonnes sont ébranlées.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 Il commande au soleil, et le soleil ne paraît pas; Il met un sceau sur les étoiles.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 Seul, il étend les cieux, Il marche sur les hauteurs de la mer.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 Il a créé la Grande Ourse, l’Orion et les Pléiades, Et les étoiles des régions australes.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 Il fait des choses grandes et insondables, Des merveilles sans nombre.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Voici, il passe près de moi, et je ne le vois pas, Il s’en va, et je ne l’aperçois pas.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 S’il enlève, qui s’y opposera? Qui lui dira: Que fais-tu?
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 Dieu ne retire point sa colère; Sous lui s’inclinent les appuis de l’orgueil.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 Et moi, comment lui répondre? Quelles paroles choisir?
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Quand je serais juste, je ne répondrais pas; Je ne puis qu’implorer mon juge.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Et quand il m’exaucerait, si je l’invoque, Je ne croirais pas qu’il eût écouté ma voix,
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 Lui qui m’assaille comme par une tempête, Qui multiplie sans raison mes blessures,
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 Qui ne me laisse pas respirer, Qui me rassasie d’amertume.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 Recourir à la force? Il est tout-puissant. A la justice? Qui me fera comparaître?
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Suis-je juste, ma bouche me condamnera; Suis-je innocent, il me déclarera coupable.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 Innocent! Je le suis; mais je ne tiens pas à la vie, Je méprise mon existence.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 Qu’importe après tout? Car, j’ose le dire, Il détruit l’innocent comme le coupable.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 Si du moins le fléau donnait soudain la mort!… Mais il se rit des épreuves de l’innocent.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 La terre est livrée aux mains de l’impie; Il voile la face des juges. Si ce n’est pas lui, qui est-ce donc?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 Mes jours sont plus rapides qu’un courrier; Ils fuient sans avoir vu le bonheur;
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 Ils passent comme les navires de jonc, Comme l’aigle qui fond sur sa proie.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 Si je dis: Je veux oublier mes souffrances, Laisser ma tristesse, reprendre courage,
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 Je suis effrayé de toutes mes douleurs. Je sais que tu ne me tiendras pas pour innocent.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 Je serai jugé coupable; Pourquoi me fatiguer en vain?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Quand je me laverais dans la neige, Quand je purifierais mes mains avec du savon,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 Tu me plongerais dans la fange, Et mes vêtements m’auraient en horreur.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 Il n’est pas un homme comme moi, pour que je lui réponde, Pour que nous allions ensemble en justice.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 Il n’y a pas entre nous d’arbitre, Qui pose sa main sur nous deux.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 Qu’il retire sa verge de dessus moi, Que ses terreurs ne me troublent plus;
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Alors je parlerai et je ne le craindrai pas. Autrement, je ne suis point à moi-même.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
