Job 9
1 Job prit la parole et dit:
Felelt Jób és mondta:
2 Je sais bien qu’il en est ainsi; Comment l’homme serait-il juste devant Dieu?
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 S’il voulait contester avec lui, Sur mille choses il ne pourrait répondre à une seule.
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 A lui la sagesse et la toute-puissance: Qui lui résisterait impunément?
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 Il transporte soudain les montagnes, Il les renverse dans sa colère.
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 Il secoue la terre sur sa base, Et ses colonnes sont ébranlées.
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 Il commande au soleil, et le soleil ne paraît pas; Il met un sceau sur les étoiles.
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 Seul, il étend les cieux, Il marche sur les hauteurs de la mer.
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 Il a créé la Grande Ourse, l’Orion et les Pléiades, Et les étoiles des régions australes.
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 Il fait des choses grandes et insondables, Des merveilles sans nombre.
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 Voici, il passe près de moi, et je ne le vois pas, Il s’en va, et je ne l’aperçois pas.
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 S’il enlève, qui s’y opposera? Qui lui dira: Que fais-tu?
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 Dieu ne retire point sa colère; Sous lui s’inclinent les appuis de l’orgueil.
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 Et moi, comment lui répondre? Quelles paroles choisir?
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 Quand je serais juste, je ne répondrais pas; Je ne puis qu’implorer mon juge.
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 Et quand il m’exaucerait, si je l’invoque, Je ne croirais pas qu’il eût écouté ma voix,
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 Lui qui m’assaille comme par une tempête, Qui multiplie sans raison mes blessures,
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 Qui ne me laisse pas respirer, Qui me rassasie d’amertume.
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 Recourir à la force? Il est tout-puissant. A la justice? Qui me fera comparaître?
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 Suis-je juste, ma bouche me condamnera; Suis-je innocent, il me déclarera coupable.
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 Innocent! Je le suis; mais je ne tiens pas à la vie, Je méprise mon existence.
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 Qu’importe après tout? Car, j’ose le dire, Il détruit l’innocent comme le coupable.
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 Si du moins le fléau donnait soudain la mort!… Mais il se rit des épreuves de l’innocent.
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 La terre est livrée aux mains de l’impie; Il voile la face des juges. Si ce n’est pas lui, qui est-ce donc?
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 Mes jours sont plus rapides qu’un courrier; Ils fuient sans avoir vu le bonheur;
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 Ils passent comme les navires de jonc, Comme l’aigle qui fond sur sa proie.
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 Si je dis: Je veux oublier mes souffrances, Laisser ma tristesse, reprendre courage,
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 Je suis effrayé de toutes mes douleurs. Je sais que tu ne me tiendras pas pour innocent.
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 Je serai jugé coupable; Pourquoi me fatiguer en vain?
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 Quand je me laverais dans la neige, Quand je purifierais mes mains avec du savon,
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 Tu me plongerais dans la fange, Et mes vêtements m’auraient en horreur.
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 Il n’est pas un homme comme moi, pour que je lui réponde, Pour que nous allions ensemble en justice.
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 Il n’y a pas entre nous d’arbitre, Qui pose sa main sur nous deux.
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 Qu’il retire sa verge de dessus moi, Que ses terreurs ne me troublent plus;
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 Alors je parlerai et je ne le craindrai pas. Autrement, je ne suis point à moi-même.
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
