Job 37
1 Mon cœur est tout tremblant, Il bondit hors de sa place.
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
2 Écoutez, écoutez le frémissement de sa voix, Le grondement qui sort de sa bouche!
Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
3 Il le fait rouler dans toute l’étendue des cieux, Et son éclair brille jusqu’aux extrémités de la terre.
az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
4 Puis éclate un rugissement: il tonne de sa voix majestueuse; Il ne retient plus l’éclair, dès que sa voix retentit.
Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
5 Dieu tonne avec sa voix d’une manière merveilleuse; Il fait de grandes choses que nous ne comprenons pas.
Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
6 Il dit à la neige: Tombe sur la terre! Il le dit à la pluie, même aux plus fortes pluies.
Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
7 Il met un sceau sur la main de tous les hommes, Afin que tous se reconnaissent comme ses créatures.
Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
8 L’animal sauvage se retire dans une caverne, Et se couche dans sa tanière.
S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
9 L’ouragan vient du midi, Et le froid, des vents du nord.
A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
10 Par son souffle Dieu produit la glace, Il réduit l’espace où se répandaient les eaux.
Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
11 Il charge de vapeurs les nuages, Il les disperse étincelants;
Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
12 Leurs évolutions varient selon ses desseins, Pour l’accomplissement de tout ce qu’il leur ordonne, Sur la face de la terre habitée;
S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
13 C’est comme une verge dont il frappe sa terre, Ou comme un signe de son amour, qu’il les fait apparaître.
hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
14 Job, sois attentif à ces choses! Considère encore les merveilles de Dieu!
Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
15 Sais-tu comment Dieu les dirige, Et fait briller son nuage étincelant?
Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
16 Comprends-tu le balancement des nuées, Les merveilles de celui dont la science est parfaite?
Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
17 Sais-tu pourquoi tes vêtements sont chauds Quand la terre se repose par le vent du midi?
Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
18 Peux-tu comme lui étendre les cieux, Aussi solides qu’un miroir de fonte?
Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
19 Fais-nous connaître ce que nous devons lui dire; Nous sommes trop ignorants pour nous adresser à lui.
Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
20 Lui annoncera-t-on que je parlerai? Mais quel est l’homme qui désire sa perte?
Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
21 On ne peut fixer le soleil qui resplendit dans les cieux, Lorsqu’un vent passe et en ramène la pureté;
Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
22 Le septentrion le rend éclatant comme l’or. Oh! Que la majesté de Dieu est redoutable!
Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
23 Nous ne saurions parvenir jusqu’au Tout-Puissant, Grand par la force, Par la justice, par le droit souverain: Il ne répond pas!
A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
24 C’est pourquoi les hommes doivent le craindre; Il ne porte les regards sur aucun sage.
Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
