Job 33
1 Maintenant donc, Job, écoute mes discours, Prête l’oreille à toutes mes paroles!
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 Voici, j’ouvre la bouche, Ma langue se remue dans mon palais.
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 C’est avec droiture de cœur que je vais parler, C’est la vérité pure qu’exprimeront mes lèvres:
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 L’esprit de Dieu m’a créé, Et le souffle du Tout-Puissant m’anime.
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5 Si tu le peux, réponds-moi, Défends ta cause, tiens-toi prêt!
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
6 Devant Dieu je suis ton semblable, J’ai été comme toi formé de la boue;
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 Ainsi mes terreurs ne te troubleront pas, Et mon poids ne saurait t’accabler.
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 Mais tu as dit à mes oreilles, Et j’ai entendu le son de tes paroles:
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 Je suis pur, je suis sans péché, Je suis net, il n’y a point en moi d’iniquité.
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10 Et Dieu trouve contre moi des motifs de haine, Il me traite comme son ennemi;
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 Il met mes pieds dans les ceps, Il surveille tous mes mouvements.
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12 Je te répondrai qu’en cela tu n’as pas raison, Car Dieu est plus grand que l’homme.
Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13 Veux-tu donc disputer avec lui, Parce qu’il ne rend aucun compte de ses actes?
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 Dieu parle cependant, tantôt d’une manière, Tantôt d’une autre, et l’on n’y prend point garde.
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 Il parle par des songes, par des visions nocturnes, Quand les hommes sont livrés à un profond sommeil, Quand ils sont endormis sur leur couche.
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16 Alors il leur donne des avertissements Et met le sceau à ses instructions,
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17 Afin de détourner l’homme du mal Et de le préserver de l’orgueil,
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18 Afin de garantir son âme de la fosse Et sa vie des coups du glaive.
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 Par la douleur aussi l’homme est repris sur sa couche, Quand une lutte continue vient agiter ses os.
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 Alors il prend en dégoût le pain, Même les aliments les plus exquis;
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21 Sa chair se consume et disparaît, Ses os qu’on ne voyait pas sont mis à nu;
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 Son âme s’approche de la fosse, Et sa vie des messagers de la mort.
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 Mais s’il se trouve pour lui un ange intercesseur, Un d’entre les mille Qui annoncent à l’homme la voie qu’il doit suivre,
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 Dieu a compassion de lui et dit à l’ange: Délivre-le, afin qu’il ne descende pas dans la fosse; J’ai trouvé une rançon!
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 Et sa chair a plus de fraîcheur qu’au premier âge, Il revient aux jours de sa jeunesse.
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 Il adresse à Dieu sa prière; et Dieu lui est propice, Lui laisse voir sa face avec joie, Et lui rend son innocence.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27 Il chante devant les hommes et dit: J’ai péché, j’ai violé la justice, Et je n’ai pas été puni comme je le méritais;
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28 Dieu a délivré mon âme pour qu’elle n’entrât pas dans la fosse, Et ma vie s’épanouit à la lumière!
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 Voilà tout ce que Dieu fait, Deux fois, trois fois, avec l’homme,
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 Pour ramener son âme de la fosse, Pour l’éclairer de la lumière des vivants.
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 Sois attentif, Job, écoute-moi! Tais-toi, et je parlerai!
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 Si tu as quelque chose à dire, réponds-moi! Parle, car je voudrais te donner raison.
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 Si tu n’as rien à dire, écoute-moi! Tais-toi, et je t’enseignerai la sagesse.
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
