Job 32
1 Ces trois hommes cessèrent de répondre à Job, parce qu’il se regardait comme juste.
S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
2 Alors s’enflamma de colère Élihu, fils de Barakeel de Buz, de la famille de Ram. Sa colère s’enflamma contre Job, parce qu’il se disait juste devant Dieu.
Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
3 Et sa colère s’enflamma contre ses trois amis, parce qu’ils ne trouvaient rien à répondre et que néanmoins ils condamnaient Job.
s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
4 Comme ils étaient plus âgés que lui, Élihu avait attendu jusqu’à ce moment pour parler à Job.
Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
5 Mais, voyant qu’il n’y avait plus de réponse dans la bouche de ces trois hommes, Élihu s’enflamma de colère.
De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
6 Et Élihu, fils de Barakeel de Buz, prit la parole et dit: Je suis jeune, et vous êtes des vieillards; C’est pourquoi j’ai craint, j’ai redouté De vous faire connaître mon sentiment.
S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
7 Je disais en moi-même: Les jours parleront, Le grand nombre des années enseignera la sagesse.
Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
8 Mais en réalité, dans l’homme, c’est l’esprit, Le souffle du Tout-Puissant, qui donne l’intelligence;
Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
9 Ce n’est pas l’âge qui procure la sagesse, Ce n’est pas la vieillesse qui rend capable de juger.
Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
10 Voilà pourquoi je dis: Écoute! Moi aussi, j’exposerai ma pensée.
azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
11 J’ai attendu la fin de vos discours, J’ai suivi vos raisonnements, Votre examen des paroles de Job.
Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
12 Je vous ai donné toute mon attention; Et voici, aucun de vous ne l’a convaincu, Aucun n’a réfuté ses paroles.
Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
13 Ne dites pas cependant: En lui nous avons trouvé la sagesse; C’est Dieu qui peut le confondre, ce n’est pas un homme!
Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
14 Il ne s’est pas adressé directement à moi: Aussi lui répondrai-je tout autrement que vous.
De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
15 Ils ont peur, ils ne répondent plus! Ils ont la parole coupée!
Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
16 J’ai attendu qu’ils eussent fini leurs discours, Qu’ils s’arrêtassent et ne sussent que répliquer.
Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
17 A mon tour, je veux répondre aussi, Je veux dire aussi ce que je pense.
Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
18 Car je suis plein de paroles, L’esprit me presse au-dedans de moi;
Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
19 Mon intérieur est comme un vin qui n’a pas d’issue, Comme des outres neuves qui vont éclater.
Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
20 Je parlerai pour respirer à l’aise, J’ouvrirai mes lèvres et je répondrai.
Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
21 Je n’aurai point égard à l’apparence, Et je ne flatterai personne;
Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
22 Car je ne sais pas flatter: Mon créateur m’enlèverait bien vite.
mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
