Job 21
1 Job prit la parole et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Écoutez, écoutez mes paroles, Donnez-moi seulement cette consolation.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Laissez-moi parler, je vous prie; Et, quand j’aurai parlé, tu pourras te moquer.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 Est-ce contre un homme que se dirige ma plainte? Et pourquoi mon âme ne serait-elle pas impatiente?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Regardez-moi, soyez étonnés, Et mettez la main sur la bouche.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Quand j’y pense, cela m’épouvante, Et un tremblement saisit mon corps.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Pourquoi les méchants vivent-ils? Pourquoi les voit-on vieillir et accroître leur force?
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Leur postérité s’affermit avec eux et en leur présence, Leurs rejetons prospèrent sous leurs yeux.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Dans leurs maisons règne la paix, sans mélange de crainte; La verge de Dieu ne vient pas les frapper.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 Leurs taureaux sont vigoureux et féconds, Leurs génisses conçoivent et n’avortent point.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 Ils laissent courir leurs enfants comme des brebis, Et les enfants prennent leurs ébats.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 Ils chantent au son du tambourin et de la harpe, Ils se réjouissent au son du chalumeau.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13 Ils passent leurs jours dans le bonheur, Et ils descendent en un instant au séjour des morts. (Sheol h7585)
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 Ils disaient pourtant à Dieu: Retire-toi de nous; Nous ne voulons pas connaître tes voies.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 Qu’est-ce que le Tout-Puissant, pour que nous le servions? Que gagnerons-nous à lui adresser nos prières?
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Quoi donc! Ne sont-ils pas en possession du bonheur? Loin de moi le conseil des méchants!
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 Mais arrive-t-il souvent que leur lampe s’éteigne, Que la misère fonde sur eux, Que Dieu leur distribue leur part dans sa colère,
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 Qu’ils soient comme la paille emportée par le vent, Comme la balle enlevée par le tourbillon?
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 Est-ce pour les fils que Dieu réserve le châtiment du père? Mais c’est lui que Dieu devrait punir, pour qu’il le sente;
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 C’est lui qui devrait contempler sa propre ruine, C’est lui qui devrait boire la colère du Tout-Puissant.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 Car, que lui importe sa maison après lui, Quand le nombre de ses mois est achevé?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 Est-ce à Dieu qu’on donnera de la science, A lui qui gouverne les esprits célestes?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 L’un meurt au sein du bien-être, De la paix et du bonheur,
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 Les flancs chargés de graisse Et la mœlle des os remplie de sève;
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 L’autre meurt, l’amertume dans l’âme, Sans avoir joui d’aucun bien.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Et tous deux se couchent dans la poussière, Tous deux deviennent la pâture des vers.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Je sais bien quelles sont vos pensées, Quels jugements iniques vous portez sur moi.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 Vous dites: Où est la maison de l’homme puissant? Où est la tente qu’habitaient les impies?
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Mais quoi! N’avez-vous point interrogé les voyageurs, Et voulez-vous méconnaître ce qu’ils prouvent?
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 Au jour du malheur, le méchant est épargné; Au jour de la colère, il échappe.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Qui lui reproche en face sa conduite? Qui lui rend ce qu’il a fait?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 Il est porté dans un sépulcre, Et il veille encore sur sa tombe.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Les mottes de la vallée lui sont légères; Et tous après lui suivront la même voie, Comme une multitude l’a déjà suivie.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 Pourquoi donc m’offrir de vaines consolations? Ce qui reste de vos réponses n’est que perfidie.
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
