Job 19
1 Job prit la parole et dit:
Felelt Jób és mondta:
2 Jusques à quand affligerez-vous mon âme, Et m’écraserez-vous de vos discours?
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 Voilà dix fois que vous m’outragez; N’avez-vous pas honte de m’étourdir ainsi?
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 Si réellement j’ai péché, Seul j’en suis responsable.
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 Pensez-vous me traiter avec hauteur? Pensez-vous démontrer que je suis coupable?
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 Sachez alors que c’est Dieu qui me poursuit, Et qui m’enveloppe de son filet.
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 Voici, je crie à la violence, et nul ne répond; J’implore justice, et point de justice!
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 Il m’a fermé toute issue, et je ne puis passer; Il a répandu des ténèbres sur mes sentiers.
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 Il m’a dépouillé de ma gloire, Il a enlevé la couronne de ma tête.
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 Il m’a brisé de toutes parts, et je m’en vais; Il a arraché mon espérance comme un arbre.
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 Il s’est enflammé de colère contre moi, Il m’a traité comme l’un de ses ennemis.
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 Ses troupes se sont de concert mises en marche, Elles se sont frayées leur chemin jusqu’à moi, Elles ont campé autour de ma tente.
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 Il a éloigné de moi mes frères, Et mes amis se sont détournés de moi;
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 Je suis abandonné de mes proches, Je suis oublié de mes intimes.
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 Je suis un étranger pour mes serviteurs et mes servantes, Je ne suis plus à leurs yeux qu’un inconnu.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 J’appelle mon serviteur, et il ne répond pas; Je le supplie de ma bouche, et c’est en vain.
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 Mon humeur est à charge à ma femme, Et ma plainte aux fils de mes entrailles.
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 Je suis méprisé même par des enfants; Si je me lève, je reçois leurs insultes.
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 Ceux que j’avais pour confidents m’ont en horreur, Ceux que j’aimais se sont tournés contre moi.
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 Mes os sont attachés à ma peau et à ma chair; Il ne me reste que la peau des dents.
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 Ayez pitié, ayez pitié de moi, vous, mes amis! Car la main de Dieu m’a frappé.
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 Pourquoi me poursuivre comme Dieu me poursuit? Pourquoi vous montrer insatiables de ma chair?
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 Oh! Je voudrais que mes paroles fussent écrites, Qu’elles fussent écrites dans un livre;
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 Je voudrais qu’avec un burin de fer et avec du plomb Elles fussent pour toujours gravées dans le roc…
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 Mais je sais que mon rédempteur est vivant, Et qu’il se lèvera le dernier sur la terre.
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 Quand ma peau sera détruite, il se lèvera; Quand je n’aurai plus de chair, je verrai Dieu.
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 Je le verrai, et il me sera favorable; Mes yeux le verront, et non ceux d’un autre; Mon âme languit d’attente au-dedans de moi.
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 Vous direz alors: Pourquoi le poursuivions-nous? Car la justice de ma cause sera reconnue.
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 Craignez pour vous le glaive: Les châtiments par le glaive sont terribles! Et sachez qu’il y a un jugement.
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
