Job 15
1 Éliphaz de Théman prit la parole et dit:
Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta:
2 Le sage répond-il par un vain savoir? Se gonfle-t-il la poitrine du vent d’orient?
Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét –
3 Est-ce par d’inutiles propos qu’il se défend? Est-ce par des discours qui ne servent à rien?
bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ.
4 Toi, tu détruis même la crainte de Dieu, Tu anéantis tout mouvement de piété devant Dieu.
Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt.
5 Ton iniquité dirige ta bouche, Et tu prends le langage des hommes rusés.
Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod.
6 Ce n’est pas moi, c’est ta bouche qui te condamne. Ce sont tes lèvres qui déposent contre toi.
Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened.
7 Es-tu né le premier des hommes? As-tu été enfanté avant les collines?
Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél?
8 As-tu reçu les confidences de Dieu? As-tu dérobé la sagesse à ton profit?
Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet?
9 Que sais-tu que nous ne sachions pas? Quelle connaissance as-tu que nous n’ayons pas?
Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk?
10 Il y a parmi nous des cheveux blancs, des vieillards, Plus riches de jours que ton père.
Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb.
11 Tiens-tu pour peu de chose les consolations de Dieu, Et les paroles qui doucement se font entendre à toi?…
Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled?
12 Où ton cœur t’entraîne-t-il, Et que signifie ce roulement de tes yeux?
Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid,
13 Quoi! C’est contre Dieu que tu tournes ta colère Et que ta bouche exhale de pareils discours!
hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat?
14 Qu’est-ce que l’homme, pour qu’il soit pur? Celui qui est né de la femme peut-il être juste?
Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje?
15 Si Dieu n’a pas confiance en ses saints, Si les cieux ne sont pas purs devant lui,
Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben;
16 Combien moins l’être abominable et pervers, L’homme qui boit l’iniquité comme l’eau!
hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot.
17 Je vais te parler, écoute-moi! Je raconterai ce que j’ai vu,
Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el;
18 Ce que les sages ont fait connaître, Ce qu’ils ont révélé, l’ayant appris de leurs pères.
a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről –
19 A eux seuls appartenait le pays, Et parmi eux nul étranger n’était encore venu.
nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük:
20 Le méchant passe dans l’angoisse tous les jours de sa vie, Toutes les années qui sont le partage de l’impie.
A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak.
21 La voix de la terreur retentit à ses oreilles; Au sein de la paix, le dévastateur va fondre sur lui;
Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító.
22 Il n’espère pas échapper aux ténèbres, Il voit l’épée qui le menace;
Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára.
23 Il court çà et là pour chercher du pain, Il sait que le jour des ténèbres l’attend.
Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja.
24 La détresse et l’angoisse l’épouvantent, Elles l’assaillent comme un roi prêt à combattre;
Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király.
25 Car il a levé la main contre Dieu, Il a bravé le Tout-Puissant,
Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik;
26 Il a eu l’audace de courir à lui Sous le dos épais de ses boucliers.
nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival.
27 Il avait le visage couvert de graisse, Les flancs chargés d’embonpoint;
Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára.
28 Et il habite des villes détruites, Des maisons abandonnées, Sur le point de tomber en ruines.
Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak.
29 Il ne s’enrichira plus, sa fortune ne se relèvera pas, Sa prospérité ne s’étendra plus sur la terre.
Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye;
30 Il ne pourra se dérober aux ténèbres, La flamme consumera ses rejetons, Et Dieu le fera périr par le souffle de sa bouche.
nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől.
31 S’il a confiance dans le mal, il se trompe, Car le mal sera sa récompense.
Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap.
32 Elle arrivera avant le terme de ses jours, Et son rameau ne verdira plus.
Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő.
33 Il sera comme une vigne dépouillée de ses fruits encore verts, Comme un olivier dont on a fait tomber les fleurs.
Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát.
34 La maison de l’impie deviendra stérile, Et le feu dévorera la tente de l’homme corrompu.
Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait:
35 Il conçoit le mal et il enfante le mal, Il mûrit dans son sein des fruits qui le trompent.
bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.
