< Job 10 >
1 Mon âme est dégoûtée de la vie! Je donnerai cours à ma plainte, Je parlerai dans l’amertume de mon âme.
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 Je dis à Dieu: Ne me condamne pas! Fais-moi savoir pourquoi tu me prends à partie!
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 Te paraît-il bien de maltraiter, De repousser l’ouvrage de tes mains, Et de faire briller ta faveur sur le conseil des méchants?
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 As-tu des yeux de chair, Vois-tu comme voit un homme?
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 Tes jours sont-ils comme les jours de l’homme, Et tes années comme ses années,
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 Pour que tu recherches mon iniquité, Pour que tu t’enquières de mon péché,
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 Sachant bien que je ne suis pas coupable, Et que nul ne peut me délivrer de ta main?
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 Tes mains m’ont formé, elles m’ont créé, Elles m’ont fait tout entier… Et tu me détruirais!
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 Souviens-toi que tu m’as façonné comme de l’argile; Voudrais-tu de nouveau me réduire en poussière?
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 Ne m’as-tu pas coulé comme du lait? Ne m’as-tu pas caillé comme du fromage?
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 Tu m’as revêtu de peau et de chair, Tu m’as tissé d’os et de nerfs;
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 Tu m’as accordé ta grâce avec la vie, Tu m’as conservé par tes soins et sous ta garde.
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 Voici néanmoins ce que tu cachais dans ton cœur, Voici, je le sais, ce que tu as résolu en toi-même.
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 Si je pèche, tu m’observes, Tu ne pardonnes pas mon iniquité.
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 Suis-je coupable, malheur à moi! Suis-je innocent, je n’ose lever la tête, Rassasié de honte et absorbé dans ma misère.
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 Et si j’ose la lever, tu me poursuis comme un lion, Tu me frappes encore par des prodiges.
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 Tu m’opposes de nouveaux témoins, Tu multiplies tes fureurs contre moi, Tu m’assailles d’une succession de calamités.
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 Pourquoi m’as-tu fait sortir du sein de ma mère? Je serais mort, et aucun œil ne m’aurait vu;
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 Je serais comme si je n’eusse pas existé, Et j’aurais passé du ventre de ma mère au sépulcre.
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 Mes jours ne sont-ils pas en petit nombre? Qu’il me laisse, Qu’il se retire de moi, et que je respire un peu,
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 Avant que je m’en aille, pour ne plus revenir, Dans le pays des ténèbres et de l’ombre de la mort,
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 Pays d’une obscurité profonde, Où règnent l’ombre de la mort et la confusion, Et où la lumière est semblable aux ténèbres.
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.