2 Samuel 22
1 David adressa à l’Éternel les paroles de ce cantique, lorsque l’Éternel l’eut délivré de la main de tous ses ennemis et de la main de Saül.
És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
2 Il dit: L’Éternel est mon rocher, ma forteresse, mon libérateur.
Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
3 Dieu est mon rocher, où je trouve un abri, Mon bouclier et la force qui me sauve, Ma haute retraite et mon refuge. O mon Sauveur! Tu me garantis de la violence.
Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
4 Je m’écrie: Loué soit l’Éternel! Et je suis délivré de mes ennemis.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5 Car les flots de la mort m’avaient environné, Les torrents de la destruction m’avaient épouvanté;
Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol h7585)
7 Dans ma détresse, j’ai invoqué l’Éternel, J’ai invoqué mon Dieu; De son palais, il a entendu ma voix, Et mon cri est parvenu à ses oreilles.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
8 La terre fut ébranlée et trembla, Les fondements des cieux frémirent, Et ils furent ébranlés, parce qu’il était irrité.
Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9 Il s’élevait de la fumée dans ses narines, Et un feu dévorant sortait de sa bouche: Il en jaillissait des charbons embrasés.
Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10 Il abaissa les cieux, et il descendit: Il y avait une épaisse nuée sous ses pieds.
Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
11 Il était monté sur un chérubin, et il volait, Il paraissait sur les ailes du vent.
Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
12 Il faisait des ténèbres une tente autour de lui, Il était enveloppé d’amas d’eaux et de sombres nuages.
Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
13 De la splendeur qui le précédait S’élançaient des charbons de feu.
A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
14 L’Éternel tonna des cieux, Le Très-Haut fit retentir sa voix;
Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
15 Il lança des flèches et dispersa mes ennemis, La foudre, et les mit en déroute.
Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
16 Le lit de la mer apparut, Les fondements du monde furent découverts, Par la menace de l’Éternel, Par le bruit du souffle de ses narines.
Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
17 Il étendit sa main d’en haut, il me saisit, Il me retira des grandes eaux;
Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18 Il me délivra de mon adversaire puissant, De mes ennemis qui étaient plus forts que moi.
Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
19 Ils m’avaient surpris au jour de ma détresse, Mais l’Éternel fut mon appui.
Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20 Il m’a mis au large, Il m’a sauvé, parce qu’il m’aime.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
21 L’Éternel m’a traité selon ma droiture, Il m’a rendu selon la pureté de mes mains;
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22 Car j’ai observé les voies de l’Éternel, Et je n’ai point été coupable envers mon Dieu.
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23 Toutes ses ordonnances ont été devant moi, Et je ne me suis point écarté de ses lois.
mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
24 J’ai été sans reproche envers lui, Et je me suis tenu en garde contre mon iniquité.
Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
25 Aussi l’Éternel m’a rendu selon ma droiture, Selon ma pureté devant ses yeux.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
26 Avec celui qui est bon tu te montres bon, Avec l’homme droit tu agis selon la droiture,
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
27 Avec celui qui est pur tu te montres pur, Et avec le pervers tu agis selon sa perversité.
megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28 Tu sauves le peuple qui s’humilie, Et de ton regard, tu abaisses les orgueilleux.
S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
29 Oui, tu es ma lumière, ô Éternel! L’Éternel éclaire mes ténèbres.
Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
30 Avec toi je me précipite sur une troupe en armes, Avec mon Dieu je franchis une muraille.
Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
31 Les voies de Dieu sont parfaites, La parole de l’Éternel est éprouvée; Il est un bouclier pour tous ceux qui se confient en lui.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
32 Car qui est Dieu, si ce n’est l’Éternel? Et qui est un rocher, si ce n’est notre Dieu?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
33 C’est Dieu qui est ma puissante forteresse, Et qui me conduit dans la voie droite.
Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
34 Il rend mes pieds semblables à ceux des biches, Et il me place sur mes lieux élevés.
Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35 Il exerce mes mains au combat, Et mes bras tendent l’arc d’airain.
Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
36 Tu me donnes le bouclier de ton salut, Et je deviens grand par ta bonté.
Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
37 Tu élargis le chemin sous mes pas, Et mes pieds ne chancellent point.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38 Je poursuis mes ennemis, et je les détruis; Je ne reviens pas avant de les avoir anéantis.
Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39 Je les anéantis, je les brise, et ils ne se relèvent plus; Ils tombent sous mes pieds.
Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
40 Tu me ceins de force pour le combat, Tu fais plier sous moi mes adversaires.
Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41 Tu fais tourner le dos à mes ennemis devant moi, Et j’extermine ceux qui me haïssent.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
42 Ils regardent autour d’eux, et personne pour les sauver! Ils crient à l’Éternel, et il ne leur répond pas!
Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 Je les broie comme la poussière de la terre, Je les écrase, je les foule, comme la boue des rues.
Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
44 Tu me délivres des dissensions de mon peuple; Tu me conserves pour chef des nations; Un peuple que je ne connaissais pas m’est asservi.
Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
45 Les fils de l’étranger me flattent, Ils m’obéissent au premier ordre.
Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
46 Les fils de l’étranger sont en défaillance, Ils tremblent hors de leurs forteresses.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47 Vive l’Éternel, et béni soit mon rocher! Que Dieu, le rocher de mon salut, soit exalté,
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
48 Le Dieu qui est mon vengeur, Qui m’assujettit les peuples,
az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
49 Et qui me fait échapper à mes ennemis! Tu m’élèves au-dessus de mes adversaires, Tu me délivres de l’homme violent.
kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50 C’est pourquoi je te louerai parmi les nations, ô Éternel! Et je chanterai à la gloire de ton nom.
Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
51 Il accorde de grandes délivrances à son roi, Et il fait miséricorde à son oint, A David, et à sa postérité, pour toujours.
Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
