Psaumes 60

1 Jusqu'à la Fin, pour ceux qui seront transformés, avec cette inscription de David: Instruction, Lorsqu'il incendia la Mésopotamie syrienne et la Syrie de Sobal, et que Joab revint, et qu'il tailla en pièces douze mille hommes dans le val des salines. O Dieu, tu nous as repoussés, tu nous as détruits, toi tu t'es mis en colère; puis tu as eu pitié de nous.

A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!

2 Tu as ébranlé la terre, et tu l'as troublée; guéris ses meurtrissures, car elle a tremblé.

Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.

3 Tu as montré ta sévérité à ton peuple; tu nous as fait boire le vin de la componction.

Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.

4 Tu as donné un signe à ceux qui te craignent pour qu'ils échappent aux atteintes de l'arc. Afin que tes bien-aimés soient délivrés,

Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.

5 Sauve-moi par ta droite, et exauce-moi.

Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

6 Dieu a parlé en son saint temple; je me réjouirai, et je partagerai Sichem, et je mesurerai le val des Tabernacles.

Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

7 A moi est Galaad, à moi Manassé; Ephraïm est l'appui de ma tête, Juda est mon roi,

Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.

8 Et Moab, le vase de mon espérance; je poserai ma sandale sur l'Idumée; les étrangers me sont soumis.

Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!

9 Qui me ramènera dans la ville forte? Qui me guidera jusqu'à la terre d'Edom?

Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?

10 N'est-ce pas toi, qui nous avais repoussés, ô Dieu, qui ne sortais plus à la tête de nos armées?

Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

11 Donne-nous ton secours pour nous tirer de nos tribulations; car il est vain le salut qui vient de l'homme.

Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.

12 En Dieu nous mettrons notre force, et lui-même réduira à néant nos ennemis.

Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.