Psaumes 139
1 Jusqu'à la Fin. Psaume de David. Seigneur, tu m'as éprouvé, et tu m'as connu;
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 Tu connais mon repos et mon réveil;
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 Tu as compris de loin toutes mes pensées; tu as recherché mon sentier et le fil de ma vie.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 Et tu as prévu toutes mes voies, et reconnu que sur ma langue il n'est point de paroles iniques.
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 Voilà, ô Seigneur, que tu sais toutes les choses de la fin et du commencement; tu m'as formé et tu as posé sur moi ta main.
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 Ta science sur moi est admirable et pleine de force, et je ne puis en approcher,
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 Où aller pour fuir ton esprit? ou me réfugier pour échapper à ta face?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 Si, dès l'aurore, je déploie mes ailes et que je m'abrite aux extrémités de la mer,
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 Là encore ta main me conduit, et ta droite me retient.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 Et j'ai dit: Peut-être les ténèbres me cacheront-elles; et la nuit a été lumière sur mes voluptés.
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 Car pour toi, les ténèbres ne sont point ténèbres, et la nuit brille autant que le jour. Les ténèbres sont pour toi comme la lumière du jour.
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 Seigneur, tu es maître de mes reins; tu m'as pris dès le sein de ma mère.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 Je te rendrai gloire, parce que tes prodiges ont un éclat terrible; tes œuvres sont merveilleuses, et mon âme le sait bien.
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 Mes os ne te sont point cachés, puisque tu les as cachés toi-même; ni ma substance, quoique perdue au fond de la terre.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Tes yeux m'ont vu quand j'étais encore informe, et les hommes sont tous inscrits sur ton livre; ils se forment jour par jour, et nul n'y échappe.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 J'ai beaucoup honoré tes amis, ô mon Dieu, et leur empire s'est grandement affermi.
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 J'en ferai le dénombrement, et ils seront plus nombreux que les sables. Je m'éveille, et je suis encore avec toi.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 O Dieu, si tu tues les pécheurs… Détournez-vous de moi, hommes de sang.
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 Car, Seigneur, tu dis sur leurs pensées: Ils prendront vainement tes cités.
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 Seigneur, n'ai-je point haï ceux qui te haïssent, et ne me suis-je pas consumé en voyant tes ennemis?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 Je les ai haïs d'une haine parfaite; ils sont devenus mes ennemis.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Éprouve-moi, mon Dieu, et connais mon cœur; sonde-moi, et connais mes sentiers.
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 Et vois s'il est en moi quelque voie d'iniquité, et conduis-moi dans la voie éternelle.
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
