Psaumes 11

1 Jusqu'à la Fin, psaume de David. Je me confie au Seigneur; comment dites- vous à mon âme: Fuyez sur la montagne, comme un passereau?

Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

2 Car voici que les pécheurs ont tendu leur arc; la flèche est prête dans le carquois, afin de percer dans l'obscurité de la nuit les hommes au cœur droit.

Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

3 Ils ont détruit ce que tu as fait; mais le juste, qu'a-t-il fait?

Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

4 Le Seigneur réside en son temple saint; le Seigneur a son trône au ciel; ses yeux sont fixés sur le pauvre; ses regards interrogent les fils des hommes.

Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

5 Le Seigneur interroge le juste et l'impie; celui qui aime l'iniquité hait son âme.

Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

6 Il fera pleuvoir les pièges sur les pécheurs; le fer, le soufre, le vent d'orage, sont une part de leur calice.

Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

7 Car le Seigneur est juste, et il a toujours aimé la justice; sa face regarde l'équité.

Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.