Psaumes 11

1 Jusqu'à la Fin, psaume de David. Je me confie au Seigneur; comment dites- vous à mon âme: Fuyez sur la montagne, comme un passereau?

A karmesternek. Dávidtól. Az Örökkévalóban van menedékem; hogyan mondhatjátok lelkemnek: bujdoss el hegyetekre, madár!

2 Car voici que les pécheurs ont tendu leur arc; la flèche est prête dans le carquois, afin de percer dans l'obscurité de la nuit les hommes au cœur droit.

Mert íme a gonoszok íjjat feszítenek, igazították nyilukat a húron, hogy homályban lőjenek az egyenes szívűekre.

3 Ils ont détruit ce que tu as fait; mais le juste, qu'a-t-il fait?

Midőn ledöntetnek az alapok, mit mível az igaz?

4 Le Seigneur réside en son temple saint; le Seigneur a son trône au ciel; ses yeux sont fixés sur le pauvre; ses regards interrogent les fils des hommes.

Az Örökkévaló a szent templomában, az Örökkévaló, kinek égben a trónja – szemei látják, szempillái vizsgálják az ember fiait.

5 Le Seigneur interroge le juste et l'impie; celui qui aime l'iniquité hait son âme.

Az Örökkévaló az igazat megvizsgálja, és a gonoszt és a ki erőszakot szeret, gyűlöli a lelke.

6 Il fera pleuvoir les pièges sur les pécheurs; le fer, le soufre, le vent d'orage, sont une part de leur calice.

Esőként hullasson tőröket a gonoszokra; tűz meg kén és égető szél serlegük része!

7 Car le Seigneur est juste, et il a toujours aimé la justice; sa face regarde l'équité.

Mert igaz az Örökkévaló, igazságot szeret; az egyenesek látják az ő színét.