Psaumes 108
1 Cantique et psaume de David. Mon cœur est prêt, ô Dieu, mon cœur est prêt; je vais chanter des psaumes en ma gloire.
Ének. Dávid zsoltára. Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.
2 Réveillez-vous, ma harpe et ma cithare; je me lèverai dès l'aurore.
Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
3 Seigneur, je te rendrai gloire parmi les peuples; je te chanterai des psaumes parmi les Gentils.
Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
4 Car ta miséricorde est plus grande que les cieux; et ta vérité va jusqu'aux nues.
Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
5 Dieu, sois exalté au-dessus des cieux; que ta gloire soit répandue sur toute la terre!
Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
6 Afin que tes bien-aimés soient délivrés, sauve-moi par ta droite, et exauce-moi.
Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
7 Dieu a parlé dans son sanctuaire; je me réjouirai, et je partagerai Sichem, et je mesurerai le val des Tabernacles.
Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
8 A moi est Galaad, à moi Manassé; Ephraïm est l'appui de ma tête; Juda est mon roi,
Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
9 Et Moab le vase de mon espérance. Je poserai ma sandale sur l'Idumée, les étrangers me sont soumis.
Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
10 Qui me ramènera dans la ville forte? Qui me guidera jusqu'à la terre d'Édom?
Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
11 N'est-ce pas toi, ô Dieu, qui nous avais repoussés; ô Dieu, toi qui ne sortais plus à la tête de nos armées?
Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
12 Donne-nous ton secours pour nous tirer de la tribulation; car il est vain, le salut qui vient de l'homme.
Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
13 En Dieu nous mettons notre force, et lui-même réduira à néant nos ennemis.
Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.
