Psaumes 102
1 Prière pour le pauvre, lorsqu'il aura été abandonné et qu'il épanchera ses vœux devant le Seigneur. Seigneur, exauce ma prière, et que mon cri arrive jusqu'à toi.
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Ne détourne point de moi ta face; au jour de ma tribulation, penche vers moi ton oreille; le jour où je t'invoquerai, exauce-moi aussitôt.
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 Car mes jours se sont évanouis comme la fumée, et mes os ont été consumés comme des broussailles mortes.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 J'ai été foulé aux pieds comme de l'herbe, et mon cœur s'est desséché, parce que j'ai oublié de manger mon pain.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 A force de gémir, mes os se sont collés à ma chair.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 Je suis devenu comme le pélican du désert; je suis devenu comme un hibou dans une masure.
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 J'ai perdu le sommeil, et me voici comme le passereau solitaire sur un toit.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 Tout le jour, mes ennemis m'ont outragé, et ceux qui me louaient ont juré contre moi:
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 Parce que je mangeais la cendre comme du pain, et qu'à mon breuvage je mêlais des larmes,
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 En face de ta colère et de ta fureur; car tu m'as élevé, puis brisé.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 Mes jours ont décliné comme l'ombre, et moi je me suis flétri comme l'herbe fanée.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 Mais toi, Seigneur, tu demeures éternellement, et ta mémoire passe de génération en génération.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 Lève-toi, et aie pitié de Sion; car le temps est venu d'avoir pitié d'elle; le temps en est venu.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 Car ses pierres mêmes ont plu à tes serviteurs, et ils pleurent sur sa poussière.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 Et les Gentils. Seigneur, craindront ton nom, et les rois ta gloire.
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 Car le Seigneur édifiera Sion, et y sera vu en sa gloire.
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 Il a eu égard à la prière des humbles, et il n'a point méprisé leur supplication.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Qu'on écrive ces choses pour la génération future, et le peuple d'alors louera le Seigneur.
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 Car le Seigneur s'est penché des hauteurs de son lieu saint, et du ciel il a regardé la terre,
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 Pour ouïr les gémissements des captifs, pour délivrer les fils des hommes mis à mort,
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 Afin qu'ils proclament dans Sion le nom du Seigneur, et sa louange dans Jérusalem;
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 Lorsqu'en un même lieu peuples et rois seront rassemblés pour servir le Seigneur.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 Le peuple dans la voie de sa force lui a dit: Annoncez-moi la brièveté de mes jours.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 Ne me rappelle pas au milieu de mes jours, toi dont les années sont de génération en génération.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 Au commencement, Seigneur, tu as créé la terre; et les cieux sont l'œuvre de tes mains.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 Ils périront, et toi tu subsisteras; ils vieilliront tous comme un manteau, et tu les rouleras comme un vêtement, et ils seront changés.
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 Seul tu es toujours le même, et tes années ne défailliront point.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 Les fils de tes serviteurs habiteront ta terre, et leur race y prospérera dans les siècles des siècles.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
