Job 6
1 Job reprenant dit:
Jób pedig felele, és monda:
2 Plût à Dieu que l'on mît à la fois dans une balance ma colère et mes douleurs;
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Celles-ci pèseraient plus que le sable du rivage de la mer; mais, à ce qu'il me semble, mes paroles sont en efficacité.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Car j'ai dans le corps les traits du Seigneur; leur courroux boit mon sang, et dès que je commence à discourir, ils me percent.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Mais quoi! Est-ce sans motif que l'âne sauvage se met à braire, ou parce qu'il demande à manger? Et le bœuf mugit-il devant une crèche pleine de fourrage?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Mange-t-on le pain sans sel? Et trouve-t-on du goût aux paroles vaines?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Pour moi, les aliments que l'on me sert, maintenant que je suis en proie à une colère qui ne me laisse point de repos, ont une odeur comme celle du lion.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Puisse ma prière être exaucée, puisse le Seigneur m'accorder ce que j'espère.
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 Le Seigneur a commencé, qu'il m'achève; qu'il mette fin à mes maux par une prompte mort.
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Puisse ma ville être un sépulcre dont je franchisse le mur d'un saut; je n'hésiterais pas; car je n'ai jamais éludé les saintes volontés de mon Dieu.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Quelle est donc ma force pour subsister? Combien de temps encore ma vie me soutiendra-t-elle?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Ai-je la fermeté de la pierre? Mes chairs sont-elles d'airain?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Est-ce que je n'avais pas mis ma confiance en Dieu? Mais tout secours s'est éloigné de moi.
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 La miséricorde m'a méconnu; l'œil vigilant du Seigneur m'a méprisé.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Mes proches ne m'ont point regardé; ils m'ont quitté rapides comme un torrent; ils ont passé près de moi comme un flot.
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Ceux qui me révéraient, je vois maintenant qu'ils s'étaient attachés à moi comme la neige ou la glace,
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 Qui fondent au retour de la chaleur, tellement que l'on ne peut retracer ce qu'elles étaient.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 C'est ainsi qu'ils m'ont tous abandonné; j'ai péri et je suis devenu un homme sans asile.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Regardez les chemins de Théman et les sentiers de Sadeba, vous qui voyez parfaitement.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 Ils auront à rougir de honte, ceux qui se croient forts parce qu'ils possèdent des villes et des richesses.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Et vous, vous êtes venus à moi sans pitié; et quand vous avez vu ma plaie, vous avez eu peur.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Qu'y a-t-il? Vous ai-je demandés? Est-ce que j'attends de vous quelque force
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Pour me sauver de mes ennemis et me protéger contre les puissants?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Instruisez-moi et je garderai le silence; si j'ai erré en quoi que ce soit, ne tardez pas à me le dire.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Mais, à ce qu'il me semble, les discours d'un homme sincère sont sans efficacité, et je n'attends de vous aucune force.
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Vos réprimandes ne me rendront même pas le calme, et je suis importuné par le bruit de vos paroles.
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 En effet vous tombez sur un orphelin; vous vous jetez sur votre ami.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Puisque je vous ai vus en face, je ne dissimulerai rien.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Demeurez; entre nous point d'iniquité, remettez-vous d'accord avec un juste.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Car ma langue dit-elle rien qui ne soit équitable; et mon gosier donne-t- il passage à des paroles étudiées?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
