Job 40
1 Et le Seigneur Dieu, continuant à parler à Job dit:
Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:
2 Est-ce qu'il décline la justice du Tout-Puissant? Celui qui a adressé des reproches au Seigneur doit lui répondre.
A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
3 Et Job, reprenant, dit au Seigneur:
És szóla Jób az Úrnak, és monda:
4 Pourquoi m'obstinerais-je à contester? Je me tiens pour averti; j'ai osé blâmer le Seigneur, et j'ai ouï de telles paroles, moi qui ne suis rien! Que pourrais-je répliquer? Je n'ai plus qu'à me mettre la main sur la bouche.
Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.
5 J'ai parlé une fois; je me garderai bien de parler encore.
Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!
6 Et le Seigneur, continuant, dit à Job, à travers la nuée:
Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:
7 Nullement, mais ceins-toi les reins comme un homme; je vais te questionner, tu me répondras.
Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
8 Ne refuse pas mon jugement: crois-tu que j'aie conversé avec toi, sinon pour que tu apparaisses juste?
Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
9 Ton bras est-il le bras du Seigneur? ta voix est-elle comme son tonnerre?
És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?
10 Revêts-toi de grandeur et de puissance; orne-toi d'honneur et de gloire.
Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!
11 Envoie des anges dans ta colère, humilie tout orgueilleux.
Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!
12 Eteins les vaines splendeurs, fais tomber soudain l'impie en pourriture.
Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!
13 Cache les pécheurs ensemble sous la terre; couvre leurs fronts de honte.
Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
14 Je confesserai alors que ta main peut sauver.
Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
15 Mais vois auprès de toi les bêtes fauves; elles se repaissent d'herbe comme les bœufs.
Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!
16 La vigueur de la bête est dans ses reins; sa force dans ses entrailles.
Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!
17 Elle dresse sa queue comme un cyprès; ses nerfs sont liés entre eux.
Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
18 Ses côtes sont des côtes d'airain; son échine est de fer fondu.
Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
19 Elle est le commencement de l'œuvre du Seigneur, créée pour être raillée par les anges.
Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.
20 Lorsqu'elle a gravi sur les cimes des monts, elle a réjoui les quadrupèdes dans le Tartare.
Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.
21 Elle se couche sous toute sorte d'arbre; auprès du papyrus, de l'herbe ou du roseau.
Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
22 L'ombre des grands rameaux la couvre, ou les jeunes tiges des champs.
Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.
23 Vienne le flux de la mer, elle ne le sentira pas; elle ne craint rien; le Jourdain même se briserait sur sa gueule.
Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
24 D'un coup d'œil elle réprimera son choc; pris au piège, il frémira jusqu'en ses narines.
Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!
