Job 39
1 Sais-tu le temps où la gazelle des rochers met bas? As-tu observé les biches dans les douleurs de l'enfantement?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 As-tu compté les mois de leur portée? les as-tu délivrées dans les maux?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 Est-ce grâce à toi qu'elles nourrissent leurs petits sans crainte? as-tu effacé toutes leurs douleurs?
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Leurs petits les abandonneront; ils multiplieront leur espèce; ils s'éloigneront et ne reviendront jamais.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 De qui l'âne sauvage tient-il sa liberté? Qui a détaché ses liens?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 J'ai préparé sa nourriture dans le désert, et sa demeure dans la contrée saumâtre et stérile.
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 Il se raille de la foule qui peuple les cités; il n'entend jamais les reproches du collecteur.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 Il met tous ses soins à examiner les pâturages des montagnes, et il vit de toutes sortes d'herbes.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 La licorne se prêtera-t-elle à te servir; couchera-t-elle jamais en ton étable?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Pourras-tu l'attacher au joug et lui faire creuser les sillons de tes champs?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Te fieras-tu à elle à cause de sa force, et la chargeras-tu de tes travaux?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Croiras-tu qu'elle te rende tes semailles; les fera-t-elle rentrer en ton aire?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 La plume naissante de l'autruche ramassera-t-elle du limon comme celle du canard?
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 Elle pond dans le sable, et ne couve pas ses œufs autrement qu'en les couvrant d'une motte de terre
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 Elle oublie que le passant les dispersera et que les bêtes fauves les fouleront aux pieds.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 Elle traite durement ses petits comme s'ils ne lui appartenaient pas; elle a souffert vainement sans regret ni crainte,
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 Parce que Dieu chez elle a fait taire la sagesse, et ne lui a pas accordé sa part d'intelligence.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 A l'occasion elle prendra son essor; elle raillera le cheval et le cavalier.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Est-ce toi qui as donné au cheval sa vigueur; est-ce par toi que sa crinière effraye
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 L'as-tu armé de ses moyens de défense; as-tu fait naître l'audace en son sein?
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 Il imprime son sabot dans le sol et s'enorgueillit; il s'élance en sa force à travers la campagne.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 La lutte avec un roi le réjouit; il ne se détourne pas du fer.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 L'arc et l'épée se glorifient s'ils l'atteignent.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 En son courroux il détruirait la terre, et il n'est docile qu'au signal de la trompette.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 S'il l'entend, il dit: Bien; il flaire de loin la bataille, et il le fait voir par ses courbettes et ses hennissements.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Est-ce ta science qui a dressé l'épervier? Lui as-tu appris à déployer ses ailes, à se balancer immobile et à regarder le midi?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Est-ce à ton commandement que l'aigle élève son vol, et que le vautour passe la nuit perché au-dessus de ses petits,
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 Sur la pointe d'une roche, au fond de sa retraite?
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 En s'y tenant il cherche sa pâture; ses yeux voient au loin.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Il souille de sang sa couvée, et, partout où il y a des cadavres, il les découvre.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
