Job 30
1 Maintenant les plus chétifs me raillent; ils me réprimandent longuement; des gens dont j'estimais les pères moins que les chiens de mes troupeaux!
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 A quoi m'eût servi la force de leurs mains? Toute heureuse faculté chez eux avait péri.
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 Race stérile, indigente, affamée, à peine échappée du désert ou de la prison, aux prises avec la misère,
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 Qui se formait en cercle autour du crieur d'aliments, des pauvres aliments dont elle se repaît; honteuse, avilie dénuée de tout ce qui est bon, rongeant des racines d'arbres tant sa faim était grande.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 Des voleurs qui faisaient irruption chez moi,
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 Et dont les demeures étaient les cavernes des rochers.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 Ils mêleront leurs cris à des voix harmonieuses, eux qui vivent sous des vignes sauvages!
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Fils d'insensés, d'êtres dégradés; noms et honneurs éteints sur la terre.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 Je suis maintenant pour eux comme une cithare, je suis le sujet de leur vain bruit.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Je suis pour eux un objet d'horreur; ils se tiennent loin de moi, et ils ne m'ont pas épargné leur salive.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 Car le Seigneur a ouvert son carquois pour me frapper, et ils ont rejeté le frein que leur imposait ma présence.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 Ils se sont insurgés contre la postérité de mes biens: ils ont étendu le pied, et ont fait passer sur moi le sentier de la perdition.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 Ils ont piétiné sur ma voie; ils m'ont dépouillé de ma robe, parce que le Seigneur m'a pris pour but de ses flèches.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 Dieu m'a traité comme il lui a plu; je suis souillé de plaies.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Les souffrances m'accablent: mon espoir s'est envolé comme un souffle et mon salut comme une nuée.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 Ma vie se dissipe par toutes les parties de mon corps; mes jours sont pleins de douleurs.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 La nuit mes os s'entre-choquent et mes nerfs se dissolvent.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 Dieu m'a saisi avec force par mon manteau; il m'a étreint comme le collier de ma tunique.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 Vous m'avez estimé non plus que de la boue, ô Seigneur! une part de moi est déjà cendre et terre.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 Je vous ai invoqué, vous ne m'écoutez pas, et eux ils se sont tenus près de moi, et ils m'ont examiné.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 Et ils sont venus à moi sans miséricorde, et vous m'avez châtié d'une main sévère.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Vous m'avez livré aux douleurs et vous avez éloigné de moi le salut.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Car je sais que la mort me broiera et que la terre est la demeure de tout être mortel.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 Plût à Dieu que je me fusse dompté moi-même ou qu'à ma demande un autre l'eût fait!
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Moi qui ai pleuré sur tous les affligés, qui ai gémi sur tout homme dans le malheur;
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Moi qui ne m'appliquais qu'au bien; c'est pour moi surtout que se lèvent des jours remplis de peines.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 Mes entrailles bouillonnent et rien ne les calme; le temps de la pauvreté a marché plus vite que moi.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Quoique gémissant, j'avais marché sans frein; quand, après avoir jeté un cri, j'ai été forcé de m'arrêter au milieu du peuple.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 Je suis devenu frère des oisillons, compagnon des passereaux.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 J'ai la peau et les os noircis par la fièvre.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 Ma cithare a fait place aux pleurs et mes chants aux sanglots.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
