Job 3
1 Après cela Job ouvrit la bouche
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 et il maudit son premier jour, disant:
És szóla Jób, és monda:
3 Périsse le jour où je suis né et cette nuit où ils dirent: Un homme est conçu.
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Que cette nuit reste obscure; que d'en haut jamais le Seigneur ne la rappelle; que jamais lueur ne vienne l'éclairer.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Que les ténèbres et les ombres de la mort s'en emparent: qu'un sombre tourbillon l'enveloppe; maudits soient ce jour
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Et cette nuit; que l'obscurité la prenne; qu'elle ne compte pas dans les temps de l'année, et que dans les mois elle ne soit pas comprise.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Mais qu'elle ne soit que douleur; qu'on n'y voie jamais joie ni fête.
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Qu'elle soit maudite de Celui qui fait de ce jour un jour maudit et qui peut maîtriser le grand monstre marin.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Que les étoiles de cette nuit soient éclipsées; qu'elle ne cesse point; que la lumière ne lui revienne jamais; qu'elle ne voie plus lever l'astre qui annonce l'aurore.
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 Car cette nuit n'a point clos des portes du ventre de ma mère: elle n'a point détourné de mes yeux la douleur.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 Pourquoi ne suis-je pas mort dans les entrailles qui m'ont enfanté? Pourquoi ne suis-je pas mort, aussitôt que j'en suis sorti?
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Pourquoi des genoux m'ont-ils recueilli? Pourquoi ai-je sucé des mamelles?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Car, couché, je serais maintenant tranquille; endormi, je me reposerais,
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 Avec les rois arbitres de la terre, qui s'enorgueillissaient de leurs épées;
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 Ou avec les grands qui possédaient beaucoup d'or et comblaient d'argent leurs demeures;
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Ou comme un fœtus avorté; ou comme les enfants nouveau-nés qui n'ont point vu la lumière.
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Dans ce lieu-là les impies ont consumé le feu de leur fureur; et ceux dont le corps a été brisé de fatigue ont trouvé le repos.
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 Et, avec eux, la foule qui n'a jamais entendu la voix du collecteur.
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Et le petit et le grand; et le serviteur qui a redouté son maître.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 Pourquoi le jour a-t-il été donné à ceux qui sont dans l'amertume; et la vie, aux âmes pleines de douleurs?
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 Ceux-là désirent la mort et ne l'obtiennent pas, semblables à l'homme qui creuse en vain cherchant un trésor,
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 Et que la joie transporte s'il vient à le trouver.
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 La mort est le repos de l'homme, car Dieu l'a éprouvé à son gré.
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 Les gémissements me sont venus avant ma nourriture, et je pleure saisi de crainte.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Car ce que j'avais redouté m'a atteint; ce que j'avais pressenti s'est réalisé.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 Je n'ai point vécu en paix; je n'ai eu ni calme ni repos, et la colère m'est venue.
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
