Job 17
1 Je péris emporté par une tempête; j'aspire à la tombe et je n'y puis arriver.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Je péris dans mon affliction; et vous, Seigneur, qu'avez-vous fait?
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Des étrangers m'ont enlevé mes richesses: Quel est cet homme? qu'il soit enchaîné par ma main.
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Vous avez rendu leur cœur inaccessible à la raison; gardez-vous de les glorifier.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Cet homme n'a rien à dire à ses amis que des méchancetés; et ses yeux ont fondu en larmes à cause de ses fils.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 O mon Dieu, vous avez fait de moi la fable des nations; je suis devenu pour elles un objet de risée.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 La colère alors a séché mes pleurs, et j'ai été vivement assiégé de toutes parts.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Les gens sincères à cause de moi sont saisis de surprise, ils s'écrient: Puisse le juste s'élever au-dessus du méchant!
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Que le fidèle persévère dans sa voie, que l'homme dont les mains sont pures prenne courage.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Et vous tous approchez, écoutez-moi, je ne trouve point la vérité en vous.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 J'ai passé mes jours à murmurer, et toutes les parties de mon cœur ont été déchirées.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 J'ai confondu la nuit avec le jour; la lumière avec l'obscurité.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 Tout ce que j'ai à attendre, c'est la terre pour demeure; ma couche est déjà étendue dans les ténèbres. (Sheol h7585)
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 J'ai surnommé la mort mon père; ma mère et ma sœur, c'est la pourriture.
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Où est donc mon espoir? quels sont les biens que je verrai?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
