Isaïe 64

1 Lorsque vous ouvrirez le ciel, la crainte de vous, Seigneur, saisira les montagnes, et elles s'écrouleront.

Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának;

2 Comme la cire devant le feu, et la flamme consumera vos ennemis, et votre nom sera signalé parmi eux. A votre aspect les nations seront troublées,

mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek a népek;

3 Lorsque vous ferez des prodiges; et la crainte de vous saisira les montagnes.

Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának.

4 Depuis le commencement des siècles nous n'avons point entendu, nos yeux n'ont point vu de Dieu, hormis vous; nous ne connaissons d'œuvres que les vôtres, et vous les accomplirez pour ceux qui attendent votre miséricorde.

Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.

5 Elle viendra au-devant de ceux qui pratiquent la justice, et ils se souviendront de votre voie. Vous vous êtes irrité, parce que nous avons péché, et que nous nous sommes égarés.

Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?

6 Et nous sommes tous devenus impurs; et notre justice n'a pas mieux valu qu'un linge souillé de sang. Et à cause de nos péchés nous sommes tombés comme des feuilles, et, comme elles, le vent nous balayera.

És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!

7 Et il n'est personne qui invoque votre nom et qui se souvienne de recourir à vous. Car vous avez détourné de nous votre visage, et vous nous avez livrés à cause de nos péchés.

S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.

8 Et maintenant, Seigneur, vous êtes notre Père; pour nous, nous sommes de l'argile, nous sommes tous l'œuvre de vos mains.

Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.

9 Ne vous irritez pas si fort contre nous, et ne gardez pas pour toujours le souvenir de nos péchés. Mais regardez-nous aujourd'hui; car nous sommes tous votre peuple.

Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.

10 Notre ville sainte était déserte, Sion comme un désert, Jérusalem maudite.

Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lőn, Jeruzsálem kietlenné.

11 Le temple, notre sanctuaire, et la gloire que nos pères avaient édifiés, étaient des racines brûlées par le feu, et tout ce qui faisait notre orgueil était tombé.

Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tűz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult.

12 Et pour toutes ces raisons, Seigneur, vous vous êtes contenu; vous avez gardé le silence; vous nous avez humiliés sévèrement.

Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?