Ecclésiaste 12
1 Et, durant les jours de ta jeunesse, souviens-toi de Celui qui t'a créé; avant que les jours de l'adversité soient venus, avant que tu sois surpris par les années, où tu diras: Je n'ai point en elles de plaisir;
És gondolj teremtődre ifjúságod napjaiban, a mig el nem jőnek a bajnak napjai és el nem érkeznek az évek, melyekről azt mondod: nem telik bennük kedvem;
2 avant que le soleil et la lumière s'obscurcissent, et la terre et les étoiles; avant que les nuées succèdent à la pluie;
a mig el nem sötétül a nap s a világosság, meg a hold és a csillagok, és viaszatérnek a felhők az eső után;
3 comme il arrivera le jour où les gardiens de la maison trembleront; où les hommes les plus forts plieront le dos; où les esclaves attachés à la meule s'arrêteront faute de force; où celles qui regarderont par la fenêtre ne verront que ténèbres;
azon napon, midőn meginognak a háznak őrzői és meggörbűlnek a vitéz férfiak és szünetelnek az őrlőnők, mert megfogytak, és elsötétűlnek az ablakokon kitekintők.
4 quand les portes de la bouche se fermeront, parce que la voix de celle qui avait accoutumé de moudre sera affaiblie; qu'on se lèvera au chant du passereau, et que les filles de l'harmonie ne pourront l'entendre;
És elzáratnak az ajtók az utczán, midőn alászáll a malom hangja és fölkel az ember a madár hangjára és halkká válnak mind az ének leányai;
5 où on lèvera les yeux, et où on aura des terreurs dans le chemin; où l'amandier sera en fleur; où les sauterelles se multiplieront; où le câprier tombera en poussière, parce que l'homme sera en marche pour sa demeure éternelle, et que sur la place publique iront çà et là des gens en pleurs;
a magastól is félnek, s ijedelmek vannak az úton; s kivirúl a mandolafa és vánszorog a sáska és hasztalannak bizonyúl a kapor; mert elmegy az ember az ő örök házába és körűljárnak az utczán a gyásztartók.
6 avant que la chaîne d'argent soit brisée, que la bandelette d'or soit rompue, que l'urne se brise à la fontaine, et que la roue de la citerne se déroule;
Míg el nem szakad az ezűst kötél és szétzúzódik az arany csésze és eltörik a korsó a forrásnál és összezúzatik a kerék, be a gödörbe;
7 avant que la poussière revienne sur la terre, comme elle était, et que l'esprit retourne à Dieu, qui l'a donné.
és visszatér a por a földbe, a mint volt azelőtt, és a szellem visszatér Istenhez, a ki adta.
8 Vanité des vanités, a dit l'Ecclésiaste, tout est vanité.
Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, minden hiúság.
9 Et de plus, comme l'Ecclésiaste était très sage, il enseigna la science à l'homme; et l'oreille découvrira le sens voilé des paraboles.
Azonfelűl, hogy Kóhélet bölcs volt, még tanította a népet megismerésre, és fontolgatott és vizsgálódott, sok példabeszédet szerzett.
10 L'Ecclésiaste a cherché avec soin pour trouver des paroles de bonne volonté, des écrits de justice, des paroles de vérité.
Törekedett Kóhélet értékes szavakat találni és a helyességgel irottat: igaz szavakat.
11 Les paroles du sage sont comme des aiguillons, comme des clous qu'on a solidement fixés; elles sont été données dans les conseils des sages par l'unique pasteur.
A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztökék és mint a bevert szögek a gyülekezetben levőkéi: egy pásztortól adattak.
12 Et il est profitable, ô mon fils, de les garder; à faire beaucoup de livres, il n'y a point de fin; et trop d'étude est fatigue de la chair.
És amazokon felül, fiam, óvakodjál! A sok könyvcsinálásnak nincsen vége, és a sok tanúlás testnek kifárasztása.
13 Écoute la conclusion, le résumé de ce discours; crains Dieu, et garde Ses commandements, car c'est là tout l'homme.
A dolognak végén az egész így értendő: Az Istent féljed és parancsolatait őrizd meg, mert ez az egész ember.
14 En effet, Dieu appellera en jugement chaque œuvre, chaque chose qui aura été négligée, bonne ou mauvaise.
Mert minden cselekvést törvénybe fog vinni az Isten, minden rejtett dolog fölött, akár jó az, akár rossz.
