Psaumes 88
1 Cantique. Psaume des fils de Koré. Au chef des chantres. Sur Mahalat Leannot. Maskîl de Hêmân l’Esrahite. Eternel, Dieu de mon salut, jour et nuit je crie, et suis en ta présence.
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Que ma prière monte jusqu’à toi! Incline l’oreille à ma plainte.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 Déjà je compte parmi ceux qui sont descendus dans la fosse; je suis tel qu’un homme qui a perdu toute force,
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 qui, abandonné parmi les morts, ressemble aux cadavres couchés dans la tombe, dont tu ne gardes plus aucun souvenir, et qui sont retranchés de ta main.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Tu m’as plongé dans un gouffre profond, en pleines ténèbres, dans les abîmes.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Sur moi tu fais peser ta colère, s’écrouler toutes tes vagues. (Sélah)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Tu as éloigné de moi mes intimes; tu me présentes à eux comme un objet d’horreur: je suis séquestré et ne puis m’évader.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Mes yeux se consument de misère; chaque jour je t’invoque, Seigneur, je tends les mains vers toi.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Est-ce pour les morts que tu fais des miracles? Les ombres se lèveront-elles pour te louer? (Sélah)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Célèbre-t-on ta bonté dans la tombe, ta fidélité dans le séjour de la perdition?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 A-t-on connaissance, dans les ténèbres, de tes merveilles, de ta justice dans le pays de l’oubli?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 Mais moi, c’est vers toi, ô Eternel, que je crie; dès le matin, ma prière va au-devant de toi.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Pourquoi, Seigneur, délaisses-tu mon âme, me dérobes-tu ta face?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 Je suis pauvre et sans souffle dès l’enfance; je porte le poids de tes terreurs, je suis plein de trouble.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Sur moi tes colères ont passé, tes épouvantes m’ont anéanti.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 Elles m’enveloppent sans relâche comme les flots; ensemble, elles me cernent de toutes parts.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Tu as éloigné de moi amis et compagnons; mes intimes sont invisibles comme les ténèbres.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
