Psaumes 60
1 Au chef des chantres. D’Après Chouchân Edouth. Mikhtam de David, poème didactique, à l’occasion de sa guerre avec les Syriens de Çoba, lorsque Joab, à son retour, défit Edom dans la vallée du Sel, lui tuant douze mille hommes. O Dieu, tu nous as délaissés, tu as fait brèche parmi nous, tu t’es irrité: puisses-tu réparer nos pertes!
Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
2 Tu as fait trembler le pays, tu y as ouvert des crevasses; restaure ses ruines, car il vacille.
Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
3 Tu en as fait voir de dures à ton peuple, tu nous as forcés de boire un vin de vertige:
A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
4 puisses-tu donner à tes adorateurs une bannière, pour s’y rallier au nom de la vérité. (Sélah)
Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
5 Afin que tes bien-aimés échappent au danger, secours-nous avec ta droite, et exauce-moi!
Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
6 L’Eternel l’a annoncé en son sanctuaire: "Je triompherai, je veux m’adjuger Sichem, mesurer au cordeau la vallée de Souccot.
Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
7 A moi Galaad! à moi Manassé! Ephraïm est la puissante sauvegarde de ma tête, Juda est mon sceptre.
Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
8 Moab est le bassin où je me lave; sur Edom," je jette ma sandale. Chante donc victoire contre moi, pays des Philistins!
Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
9 Qui me conduira à la ville forte? Qui saura me mener jusqu’à Edom?
Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
10 Ne sera-ce pas toi, ô Dieu, toi qui nous avais délaissés, qui ne faisais plus campagne avec nos armées?
Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
11 Prête-nous secours contre l’adversaire, puisque trompeuse est l’aide de l’homme.
Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
12 Avec Dieu nous ferons des prouesses: c’est lui qui écrasera nos ennemis.
Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
