Psaumes 44
1 Au chef des chantres. Par les fils de Coré. Maskîl. O Dieu! De nos oreilles nous l’avons entendue, nos pères nous l’ont racontée, l’œuvre que tu as accomplie de leurs jours, aux temps antiques.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Toi, de ta main, tu as dépossédé des nations, et tu les as implantés, eux; tu as ruiné des peuplades, et eux, tu les as multipliés.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 Certes, ce n’est pas leur épée qui les a faits maîtres du pays, ni leur bras qui leur a donné la victoire: c’est ta droite, ton bras, la lumière de ta face; car tu les avais pris en affection.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 C’Est toi qui es mon roi, ô Dieu! Décrète les triomphes de Jacob.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Grâce à toi nous enfonçons nos ennemis, avec l’aide de ton nom, nous écrasons nos agresseurs.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 Car je ne mets pas ma confiance en mon arc; ce n’est pas mon épée qui m’assure la victoire;
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 mais c’est toi qui nous fait triompher de nos ennemis, qui couvres de confusion ceux qui nous haïssent.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 En Dieu nous nous glorifions sans cesse, et à jamais nous célébrons ton nom. (Sélah)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 Pourtant tu nous as rejetés et humiliés, et tu n’accompagnes plus nos armées.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Tu nous fais reculer devant l’ennemi: ceux qui nous haïssent pillent à leur aise.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Tu nous livres comme des troupeaux dont on se nourrit, et nous éparpilles parmi les nations.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 Tu vends ton peuple à vil prix; tu n’estimes pas bien haut sa valeur.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Tu fais de nous un objet d’opprobre pour nos voisins, la risée et la moquerie de notre entourage.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Tu nous rends la fable des nations; nous excitons des hochements de tête parmi les peuples.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 Tout le temps, mon déshonneur est là, sous mes yeux, et mon visage se couvre de honte
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 à la voix de l’insulteur et du détracteur, à la vue de l’ennemi, avide de vengeance.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 Tout cela nous est advenu, sans que nous t’ayons oublié, sans que nous ayons trahi ton alliance.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Notre cœur n’a pas rétrogradé, ni nos pas n’ont dévié de ton chemin,
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 pour que tu dusses nous reléguer dans la région des monstres et nous recouvrir des ombres de la mort.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 Si nous avions oublié le nom de notre Dieu, étendu les mains vers un dieu étranger,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 est-ce que Dieu ne l’aurait pas constaté, puisqu’il connaît les secrets du cœur?
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Mais pour toi nous subissons chaque jour la mort; on nous considère comme des brebis destinées à la boucherie.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Réveille-toi donc! Pourquoi demeures-tu endormi, Seigneur? Sors de ton sommeil, ne nous délaisse pas à jamais.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Pourquoi dérobes-tu ta face, oublies-tu notre misère et notre oppression?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 Car notre âme est abaissée jusque dans la poussière, notre corps est couché de son long sur le sol.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Lève-toi pour nous venir en aide, délivre-nous par un effet de ta bonté!
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
