Psaumes 17
1 Prière de David. Ecoute, ô Seigneur, ma juste demande, exauce ma supplication, prête l’oreille à ma prière, sortant de lèvres non trompeuses.
Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
2 C’Est de toi qu’émanera mon bon droit: tes yeux discernent ce qui est équitable.
A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
3 Tu sondes mon cœur, tu m’examines pendant la nuit, tu me mets à l’épreuve, sans trouver en moi aucune pensée qui ne doive passer par ma bouche.
Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
4 Guidé par les paroles de tes lèvres, j’observe les actions des hommes, les voies des gens violents.
Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
5 Affermis mes pas dans tes sentiers, pour que mes pieds ne glissent point.
Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
6 Je t’appelle, car tu me réponds, ô Dieu! Prête-moi l’oreille, entends mes paroles.
Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
7 Mets en relief tes bienfaits, ô Protecteur de ceux qui se confient à ta droite, malgré les adversaires.
Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
8 Garde-moi comme la prunelle des yeux, abrite-moi à l’ombre de tes ailes,
Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
9 contre les méchants qui me tyrannisent, contre mes ennemis qui me cernent avec passion.
A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
10 De leur graisse ils ont bouché leur cœur; leurs lèvres s’expriment avec orgueil.
Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
11 A chacun de nos pas, les voilà qui se pressent autour de nous; ils ont les yeux sur nous pour nous étendre à terre,
Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
12 pareils au lion avide de déchirer, au lionceau qui se tient en embuscade.
Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
13 Lève-toi, Seigneur, préviens ses desseins, fais-lui ployer le genou; par ton glaive, sauve ma vie du méchant.
Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
14 Par ta main, ô Eternel, sauve-moi de ces gens, de ces gens esclaves du monde, qui jouissent largement de la vie, dont tu bourres le ventre de tes biens, dont les enfants ont tout en abondance et laissent leur superflu à leur progéniture.
Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
15 Quant à moi, puissé-je, grâce à ma droiture, contempler ta face et, à mon réveil, me rassasier de ta vue!
Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
