Psaumes 130

1 Cantique des degrés. Des profondeurs de l’abîme, je t’invoque, ô Eternel!

Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

2 Seigneur, écouté ma voix, que tes oreilles soient attentives aux accents de mes supplications.

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

3 Si tu tenais compte de nos fautes, Seigneur, qui pourrait subsister devant toi?

Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

4 Mais chez toi l’emporte le pardon, de telle sorte qu’on te révère.

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

5 J’Espère en l’Eternel, mon âme est pleine d’espoir, et j’ai toute confiance en sa parole.

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

6 Mon âme attend le Seigneur plus ardemment que les guetteurs le matin, oui, que les guetteurs n’attendent le matin.

Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

7 Qu’Israël mette son attente en l’Eternel, car chez l’Eternel domine la grâce et abonde le salut.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

8 C’Est lui qui affranchit Israël de toutes ses fautes.

Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.