Job 9
1 Job reprit la parole et dit:
Felele pedig Jób, és monda:
2 Oui, je sais qu’il en est ainsi: comment l’homme aurait-il gain de cause avec Dieu?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 Si nous désirions discuter avec lui, pas une fois sur mille il ne daignerait nous répondre.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 Eminemment sage, triomphant de force, qui jamais lui tint tête et s’en trouva bien?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 Il déplace les montagnes à l’improviste et les bouleverse dans sa colère.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 Il fait trembler la terre sur ses bases et ébranle les colonnes qui la supportent.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 II donne un ordre au soleil, et le soleil ne paraît point; il met un sceau sur les étoiles.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 A lui seul, il déploie les cieux; il chemine sur la crête des vagues.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 Ila fait la Grande Ourse, l’Orion, les Pléiades et les demeures sidérales du Midi.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 Il accomplit des merveilles sans fin, des prodiges qui ne se peuvent compter.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Ah! S’Il passait auprès de moi, je ne le verrais point; s’il se glissait sous mes yeux, je ne le remarquerais pas.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Quand il empoigne quelqu’un, qui lui fera lâcher prise? Qui lui dira: "Que fais-tu?"
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 Dieu ne refoule pas sa colère; sous ses coups plient les satellites de l’orgueil.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 Et moi j’oserais lui répliquer, je ferais assaut de paroles avec lui,
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 moi, qui tout innocent que je fusse, ne trouverais rien à lui répondre, et demanderais simplement grâce à mon juge!
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Dût-il même se rendre à mon appel, je ne croirais pas qu’il écoute ma voix;
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 car il m’accable sous un vent de tempête et multiplie gratuitement mes blessures.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 Il ne me permet pas de reprendre haleine, tant il m’abreuve d’amertumes.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 S’Agit-il de faire preuve de force, il est là! S’Agit-il de jugement, il dira: "Qui pourrait m’assigner?"
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Fussé-je innocent, ma bouche me déclarerait coupable! Fussé-je sans reproche, elle me convaincrait de perversité!
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 Oui, je suis sans reproche! Je ne me soucie pas de la vie, je suis las de l’existence.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 Tout revient au même: aussi dis-je que juste et méchant, il les fait également périr.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 Si un cataclysme entraîne des morts soudaines, il se rit de l’épreuve des innocents.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 Par lui, la terre a été livrée aux impies: il voile les yeux de ceux qui y rendent la justice. Si ce n’est lui, qui serait-ce?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 Mes jours sont plus rapides qu’un courrier; ils s’enfuient sans avoir vu le bonheur.
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 Ils passent comme des barques de jonc, comme l’aigle qui se précipite sur la proie.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 Quand je dis: "Je veux oublier ma souffrance, laisser là ma mine attristée et reprendre mes esprits",
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 je suis envahi par la crainte de mes tourments, sachant bien que tu ne m’absoudras pas.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 Je serai déclaré coupable: pourquoi donc prendre une peine inutile?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Dussé-je me laver dans de la neige fondue et purifier mes mains avec de la potasse,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 aussitôt tu me plongerais dans une fosse fangeuse, et mes vêtements mêmes auraient horreur de moi.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 Car il n’est pas un homme comme moi pour que je lui réponde et que nous paraissions ensemble en justice.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 Il n’existe pas d’arbitre entre nous, qui puisse poser sa main sur tous deux.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 Qu’il écarte de moi sa verge, et que ses terreurs cessent de peser sur moi.
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Alors je parlerai sans le redouter, car je n’en suis pas là dans le secret de ma conscience.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
